március 6 ifiház békécsaba

Koncert! Végre! Dystopia... nem tudom, hogyan csinálják, de odáig vagyok a zenéjükért. Kár, hogy most ennyire rövid volt a koncert. A Subscribe, az meg egy őrült bagázs! Nagyon jó volt! De nem normálisak, ez tuti! :D

Ja, és hozzá a dalszöveg.

FEKETEFEHÉR

Fojt a félelem, s a kenyér, a bor, már jó rég
fekete-fehér múlttá érett itt bent.
Mért nézel?! Kell a társ két nagy szemmel.
ha másért nem, csak, hogy kivegye azt a golyót,
s a folyód keskeny medrét az útba vájja,
és veled lépjen a sárba!
S ha kell, hát szóljon rád, ha szöknél!
Egyik más világ sem jobb ennél!
Bár hűvös a szél,
nyisd most résre a szád.
hisz' ég minden híd,
egy száj majd idézi amit feledtél.
Az első lélegzetem után már a te neved mondtam.
Még nem tudni mit, de már akkor tudtam.
s most nézz nyugodtan fel,
és bátran gyere csak el a hunyó fától,
mert mától csak játszunk a betűkkel,
és egyszerre megyünk el.
mindig egyszerre megyünk el.
S ha kell, hát szólj csak rám, ha félnék!
Etess magadból, ha éheznék!
Nyisd most résre a szád,
hisz' ég minden híd!
A szám majd megadja, amit kerestél!

FEKETEFEHÉR

A "Feketefehér" zenéje Gyuszi gondolata.

Kérdeztem, miről szóljon, Ő meg azt mondta, "Viccelsz, a dugásról, csak szép szavakkal!", uh, arról szól. Sokan átkozzák a felejtést, én áldom. Csak a szamár örül annak, ha lóvá teszik, a többiek meg jobb, ha örülnek, hogy a tudat létezőnek tartja a múltat, és fekete fehérré teszi. A lélekben úgyis örök a jelen, minek legyen folyamatosan a szemünk előtt! Az egymásra találás fiziológiája igen furfangos. Fiatal lány beléd szeret, te csak addigra szereted meg, mire ő már más figyelmére vágyódik. Ez persze kifacsar téged, szolga leszel, ő meg elhagy, mert ettől elveszíted magadból azt a részed, akit egykor megismert. Nem vágja a törvényt; hogy ha olyat mutatok, aminek örül, eltűnök benne, ha annak örül, amit mutatok, még ami hiányzott belőlem, is megszületik benne. Elhúz. Mire végre elfelejted, jelentkezik, hogy mégis rájött, ki vagy neki valójában. Ekkor, ugye, nem akarod, elküldeni a 'csába, mert szereted, mégis elküldöd, hisz' csak még messzebbről találhat rád igazán. Mikor végzősen ráeszmél, hogy elhízik, megöregszik, gyerekeket akar, Jesszusom, egyedül marad, addigra meg már elszalasztott téged, aki a legjobb társ lettél volna a világon. Bele menjek jobban? Olyan leszek, mint Tweek, a South Parkban.:) A lányok?! Arra büszkék, hogy egy férfi soha sem fogja kiismerni őket, de azt nem említik, hogy ők sem magukat. Azt szeretik bennünk, ha szeretjük őket, de olyanok vagyunk, mint amikor nem. Elküldetik magukat, ha el akarnak küldeni, és nélkülünk akarnak megismerni minket. Könyörületet adnak a szeretetünkért. Irányítani akarnak, de azt mondják, legyünk férfiak. Császárt akarnak szolgájukul. Minket gyilkolva próbálják megmenteni magukat, és ellöknek, amikor segítenénk. Magukat bántva minket sorvasztanak el. Náluk, a bezárkózás és a dialógusból kilépés a helyzet abszolút megoldása. Szentségbe bújtatják a gyengeségüket, és égig magasztalnak minket, ha azt akarják, hogy eltűnjünk. Azt mondják, repüljünk előre, s, majd ha ők is megtanultak magasan szárnyalni, utánunk jönnek. Mintha hűtőbe tehetnénk a szerelmet, az egymás nélkül leélt perceket, és örülnünk kellene az elfecsérelt éveknek. Csakis együtt maradhatunk meg egymásnak! Ez épp arról szól, hogy egymást nevelhetjük fel. Csakis együtt tanulhatjuk meg, amit ezzel kapcsolatban kell!

Külön csak megszokjuk a semmit, az pedig nem magasabban szárnyalás, hanem gyávaság. Bár nem mi vagyunk hivatottak helyettük dönteni, főleg nem az egész létük legfontosabb kérdésében, mi szerint ki legyen gyermekeik atyja. Viszont minden erőnkkel hozzá járulhatunk ahhoz, hogy a legtöbb adattal rendelkezhessenek rólunk ehhez a döntéshez. De bevallom, annyira leamortizálta a kedvem ez a káosz, hogy úgy döntöttem, feladom a kepesztést. Majd rájön őkegyelme, hogy kezet mindenütt találhat, de a szívet, ami az együtt leélt élet eleje, nálam hagyta. Megint belelovaltam magam... basszameg. Ez a dal egy üzenet, a rohadék, mocskos, kegyetlen, szemét szerelemnek, hogy érik a pofon, ... csak szép szavakkal.

/Nap/

Az Eleven Hold Feketefehér c. dalának a története. Magáért beszél.

Zsenge Utak Zsoltárt Írnak

Az élet megy. Az emberek elkerülik egymást majd újra találkoznak. Egymásba akadnak és van hogy soha nem tudják elengedni egymást. És jön a tavasz. Szelek, hideg, meleg, szép, fény, fény, fény, illatok, érzések, emlékek, élmények, barátok, csapatok, nehézségek, új dolgok, változás és sok minden. Fényeket akarok, színeket és éveket. Könyveket, szabadságot, a Szerelmet, vele együtt Őt és vele együtt mindent! Az Életet! Mert jó, mert kikapcsol, mert pihentet, mert elvarázsol, mert kiszínez, mert feltölt, mert újjáéleszt, mert szeretem.

so much things

i have the job. but i think i won't have so much time for it...or for my groups. But i hope i can do it. i want to do so much things. because i like them. learning, teaching, work in the casino, Sentio Ergo Sum, Scream of the angel, learning spanish and piano. and what about my family?! so hard...
and i will be on the True Blood's website. it was a fantastic job. i loved it so much.
i'm tired. i want to relax a little bit, before the next term starts. but i won't have time for it.
but i'm happy, because i have my partner and i will need him so much. without him i will fail my duties.

happiness

Váááá!!! Scream of the Angels!!! Igeeen!!! Nem akarok vizsgaidőszakot, vagy pedig legyen már vége. Próbákat akarok! SES és Scream of the Angels próbákat!! És a szintimet, gyakorolni, énekelni!! És nem hiszem el!! Musicalek metál feldolgozásban!!! Vááááá!!! Akarom már!!! Meg a februári koncertet is!!! Pécs - Toxic - Athalay! És után a csabai koncertet, meg a zentait, meg a sok garabos koncertet! Meg be akarok rúgni! Meg akarom a Dystopia koncertet! Jah, meg mellékesen szeretnék leviszgázni mindenből. Váááá!!!
De a lényeg: dooooobj eeegy sáááátánvillááát!!

waiting the time...

Az emberek legtöbbször csak elsétálnak a sorsuk mellett. Nem elég bátrak, hogy vállalják. És utána csak sajnálkoznak. Pedig lehetséges, hogy sokkal jobban alakulna az életük, ha nem ostoba szabályokhoz alakítanák, hanem néha mennének a saját fejük után. De a félelem. Miért? Miért kell az életünket ennyire beszabályozni? Miért nem tesszük mindig azt, amit szeretnénk? Kicsit elkapott az Arche szemlélete. Mi sem azt tettük, amit helyesnek gondoltunk. Most mégis nagyon jó. Más ezt miért nem meri megtenni? Megbántás...Félünk tőle. De utána csak nekünk a rosszabb. Befordultam. Sorry.