2009. november 29., vasárnap
by the way...
if love is a behaviour and the feeling is that you fall in love with your somebody, then fuck me...i behave like this...too much feeling...shalalalaaaaaa
2009. november 28., szombat
califonication
listening to red hot chilli, incubus, 30 seconds to mars and perfect circle...it's sooo calm now...i enjoy it so much...and tomorrow...a bright day with lot of fun...now i'm fuckin' sleepy, but i need music more and more...it's like rain in my veins...rain...why rain? i don't know...just rain...not blood, rain...water...sea...waves...wanna swin now...lying on a beach...listening to music, taking coctails and coffee...some cigarettes...with someone special...someone important now...fallint into a dream...and phisically too...g'night!
2009. november 11., szerda
...
Hmm, be kéne fejezni a Londoni út beszámolóját. De sztem majd csak rakok még fel képeket. Mert ezután nagyon semmi extra nem történt. Winchester volt még vasárnap, majd 3 napig London. Jah és Wicked. Na jó, talán még egy beszámolót megér az egész. :) De nem most.
Most más. Most a lelkem. Már napok óta akartam vmit írni, de lelkifurdalásom volt, hoyg még nem fejeztem be a beszámolót. De milyen ez már? Egy blog miatt van lelkifurdalásom... :) Ezt a hülyeséget!
Szóval én. Igazábl megvagyok. Úgy érzem sugárzom, egyre kevesebb gond van a vállamon, legalábbis nem hagyom, hogy odakerüljenek. És így jó. Nem kellenek. Csak lazán. Mindig van mellettem vki, aki segít, hogy ha szükségem van rá. Akkor minek aggódni?! És boldogsággal nyugtáztam magamban az elmúlt pár hétben, hogy igen, túl vagyok rajta. Nem fáj, ha gondolok rá, nem kap el a kísértés, hogy írjak neki, semmi. Ha meglátnám az utcán, nem érdekelne. Nincs több szenvedés miatta. Letelt az idő, amit kiszabtak rám. Kellett hogy ez legyen, mert minden okkal történik, és most már vége. Kezdem megtalálni önmagam. Követem az álmaim, ha minden igaz, jövőre színésznőnek fogok tanulni, lesz saját szobám, Pesten fogok élni, most járok táncolni, énekelni, Hodu mesterhez is, hogy belelássak jobban a színészet bugyraiba és megtaláljam önmagam. Nő a hajam, remélhetőleg májusra már félig szőke leszek és utána tovább. Megint van kedvem tanulni és próbálom hasznosan tölteni ezt az egy évet, amit még itt, Szegeden töltök. Tanulok, többet, mint tavaly, többet vagyok a barátaimmal, zenekarozom (mert úgy látszik anélkül nem tudok meglenni) - és most először én vagyok az egyedüli énekes és nem hatalmas babérokra próbálunk törni, hanem csak tényleg jól érezzük magunkat -, igazából: élem az életem. Boldog vagyok és úgy néz ki, egyre boldogabb leszek. Régóta most először vagyok igazán elégedett az életemmel. Talán életemben először. És ha esetleg felvetődik a kérdés másoktól, hogy "eddig soha nem volt az életedben olyan időszak, hoyg igazán boldog lettél volna", akkor a válaszom az, hogy nem. Mindig volt vmi probléma: a családban, a párkapcsolatban apró gyerekes hülyeségek mindkét fél részéről, a barátaimra sem tudtam mindig számítani...és most sehol nincs komolyabb probléma. Még a családom is összeszedte magát és nincsenek gondok, amik megkeserítenék bármelyikünk életét. Azt hiszem nincs is most ennél fontosabb.
Úgyhogy a lényeg: BOLDOG VAGYOK! :)
Most más. Most a lelkem. Már napok óta akartam vmit írni, de lelkifurdalásom volt, hoyg még nem fejeztem be a beszámolót. De milyen ez már? Egy blog miatt van lelkifurdalásom... :) Ezt a hülyeséget!
Szóval én. Igazábl megvagyok. Úgy érzem sugárzom, egyre kevesebb gond van a vállamon, legalábbis nem hagyom, hogy odakerüljenek. És így jó. Nem kellenek. Csak lazán. Mindig van mellettem vki, aki segít, hogy ha szükségem van rá. Akkor minek aggódni?! És boldogsággal nyugtáztam magamban az elmúlt pár hétben, hogy igen, túl vagyok rajta. Nem fáj, ha gondolok rá, nem kap el a kísértés, hogy írjak neki, semmi. Ha meglátnám az utcán, nem érdekelne. Nincs több szenvedés miatta. Letelt az idő, amit kiszabtak rám. Kellett hogy ez legyen, mert minden okkal történik, és most már vége. Kezdem megtalálni önmagam. Követem az álmaim, ha minden igaz, jövőre színésznőnek fogok tanulni, lesz saját szobám, Pesten fogok élni, most járok táncolni, énekelni, Hodu mesterhez is, hogy belelássak jobban a színészet bugyraiba és megtaláljam önmagam. Nő a hajam, remélhetőleg májusra már félig szőke leszek és utána tovább. Megint van kedvem tanulni és próbálom hasznosan tölteni ezt az egy évet, amit még itt, Szegeden töltök. Tanulok, többet, mint tavaly, többet vagyok a barátaimmal, zenekarozom (mert úgy látszik anélkül nem tudok meglenni) - és most először én vagyok az egyedüli énekes és nem hatalmas babérokra próbálunk törni, hanem csak tényleg jól érezzük magunkat -, igazából: élem az életem. Boldog vagyok és úgy néz ki, egyre boldogabb leszek. Régóta most először vagyok igazán elégedett az életemmel. Talán életemben először. És ha esetleg felvetődik a kérdés másoktól, hogy "eddig soha nem volt az életedben olyan időszak, hoyg igazán boldog lettél volna", akkor a válaszom az, hogy nem. Mindig volt vmi probléma: a családban, a párkapcsolatban apró gyerekes hülyeségek mindkét fél részéről, a barátaimra sem tudtam mindig számítani...és most sehol nincs komolyabb probléma. Még a családom is összeszedte magát és nincsenek gondok, amik megkeserítenék bármelyikünk életét. Azt hiszem nincs is most ennél fontosabb.
Úgyhogy a lényeg: BOLDOG VAGYOK! :)
2009. október 21., szerda
beszámoló - harmadik felvonás
2009. október 3.
Ez ugye bár szombat volt. Már előre tudtuk, hogy ezen a napon egy kertipartira vagyunk hivatalosak, úgyhogy nagyon más program nem lesz. A kertiparti a srácok főnökénél, Robinnál volt. Először körbenéztünk Basingstoke-ban, megnéztük a Festival Place-t, kávéztunk, majd bekukkantottunk a srácok irodájába, utána a vasútállomás fele vitt utunk. Hoszzú volt a sor, a vonat majdnem indult, automatával vettünk jegyet. Sikeresen elbasztuk, ezért kétszer annyi jegyet vettünk, mint amennyi kellett. De legalább volt jegy, elküldtük a fele társaságot, hogy menjenek el, mi majd megyünk a köveztekő vonattal. Csak lekésték a vonatot. Majd végül visszaváltottuk a jegyeket, amik nem kellettek. Utána nem sokkal jött egy másik vonat. Egy nemzeti parkba vezetett az utunk, New Forest nemzeti parkba. Az állomásra értünk jöttek. Az út mentén vadlovak. Amik inkább pónik. Majd megérkeztünk egy gyönyörű házhoz. Nem nagy, de kényelmes, nyugodt, nagy kerttel, mellette rét, ahol a szomszéd lovai legeltek.
A társaság nagy része 30-40 körül és fölött, valamint egy 10 év körüli kiskölyök. A hangulat nagyon jó volt. És mi főztünk: pörköltet. Mindenki lefoglalta magát: szeletelés, tűzcsinálás, iszogatás, tájnézés. :D Majd kicsit felélénkült a szél - valamit ki kellett találni, hogy ne fújja el a tüzet. Jöttek a mindenféle ötletek a sok építésztől, én meg mosolyogtam magamban. :) Majd én is megnéztem a lovakat:
Aztán krumplikeresés Alex-szal:
Majd főtt a pöri, és főtt, majd kész lett, közben kicsit körbejártuk a területet, beszélgettünk, jól elvoltunk. Majd evés. Először a pörkölt, majd a desszert: tipikus angol torták. Ám ezek nagyon picik és nagyon tömények. És mindet tejföllel, ami náluk tejszínesebb és nagyon finom. Jól lakott mindenki, mindenkinek ízlett minden, jól sikerült délután lett. De a képek többet mondanak: Vagyis mindanának, ha fel tudnám őket tölteni. -.- Na majd akkor holnap befejezem.
Ez ugye bár szombat volt. Már előre tudtuk, hogy ezen a napon egy kertipartira vagyunk hivatalosak, úgyhogy nagyon más program nem lesz. A kertiparti a srácok főnökénél, Robinnál volt. Először körbenéztünk Basingstoke-ban, megnéztük a Festival Place-t, kávéztunk, majd bekukkantottunk a srácok irodájába, utána a vasútállomás fele vitt utunk. Hoszzú volt a sor, a vonat majdnem indult, automatával vettünk jegyet. Sikeresen elbasztuk, ezért kétszer annyi jegyet vettünk, mint amennyi kellett. De legalább volt jegy, elküldtük a fele társaságot, hogy menjenek el, mi majd megyünk a köveztekő vonattal. Csak lekésték a vonatot. Majd végül visszaváltottuk a jegyeket, amik nem kellettek. Utána nem sokkal jött egy másik vonat. Egy nemzeti parkba vezetett az utunk, New Forest nemzeti parkba. Az állomásra értünk jöttek. Az út mentén vadlovak. Amik inkább pónik. Majd megérkeztünk egy gyönyörű házhoz. Nem nagy, de kényelmes, nyugodt, nagy kerttel, mellette rét, ahol a szomszéd lovai legeltek.
A társaság nagy része 30-40 körül és fölött, valamint egy 10 év körüli kiskölyök. A hangulat nagyon jó volt. És mi főztünk: pörköltet. Mindenki lefoglalta magát: szeletelés, tűzcsinálás, iszogatás, tájnézés. :D Majd kicsit felélénkült a szél - valamit ki kellett találni, hogy ne fújja el a tüzet. Jöttek a mindenféle ötletek a sok építésztől, én meg mosolyogtam magamban. :) Majd én is megnéztem a lovakat:
Aztán krumplikeresés Alex-szal:
Majd főtt a pöri, és főtt, majd kész lett, közben kicsit körbejártuk a területet, beszélgettünk, jól elvoltunk. Majd evés. Először a pörkölt, majd a desszert: tipikus angol torták. Ám ezek nagyon picik és nagyon tömények. És mindet tejföllel, ami náluk tejszínesebb és nagyon finom. Jól lakott mindenki, mindenkinek ízlett minden, jól sikerült délután lett. De a képek többet mondanak: Vagyis mindanának, ha fel tudnám őket tölteni. -.- Na majd akkor holnap befejezem.
2009. október 16., péntek
beszámoló - második felvonás
2009. október 2.
Ezen a napon átmentünk Londonba, mert úgy döntöttünk, hogy 3 nap nem lesz elég és még egyet rászántunk. A vonatot olcsón megúsztuk, ugyanis lehet venni napijegyet, ami Basingstoke és London között érvényes, oda-vissza, valamint érvényes volt egész napra Londonban az összes metróra, ami a belvárosban közlekedik. Ez összesen 6 metróvonal. Vagyis mindenhova el lehet jutni vele. Megérkeztünk a Waterloo állomásra, ittunk egy kávét, kinéztük a metrót és irány várost nézni. Az első úticél a Parlament és környéke. Ahogy feljöttünk a metrómegállóból, az első látvány a Big Ben tornya volt. Igazából nem olyan nagy, mint ahogy az ember a filmek és képek alapján elképzeli. Alapterületre nagy, magasságra kevés. Vagyis inkább egy monstrum. De szép, nagyon. És amint a képen is látszik, és fog majd még a többin is, az egyik szárnyat éppen restaurálják.
Ezután még bámészkodtunk a hídon, csodáltuk a London Eye-t és próbáltuk kitalálni, hogy folyamatosan mozog-e. És igen. Majd körbenéztük a Parlamentet és a Westminster apátságot. Szépek nagyon, de nem olyan nagy szám egyik sem. Valószínűleg nagyobb élmény lett volna, ha bemegyünk bármelyikbe is, főleg a Westminsterbe, de sajnos túlságosan drága volt a belépő. Ezután elsétáltunk a Downing Street-en, nézelődtünk, már amennyit lehetett a tömegtől és sodrásától. Láttunk tüntetőket, akik Guinea-ért mondták a beszédeiket. Majd átsétáltunk egy kapun és kijutottunk egy kővel leszórt nagy térszerű helyre, ahol sztem lovas felvonulások szoktak lenni, mert enyhén paciszag volt. Meg ott láttunk egy ifjú párt fotózkodni. Édesek voltak. :)
Ezután kijukadtunk a Szt. James parkban. Mivel sütött a nap, az összes ember kint üldögélt és fetrengett, kiélvezve a pár napot eső nélkül. Ez a park is tele van mindennel: mókus, lúd, kacsa, meg az elmaradhatatlan galambok persze. Íme egy kép:
Majd elindultunk a Trafalgar felé. Útközben összefutottunk magyarokkal, ők is mosolyogtak, amikor tudatosult bennük, meg én is. A tesómék persze nem vették őket észre, ők csak az épületeket figyelték. Mint általában. De ez van, ha építészekkel utazik az ember. :D A Taraflgar nagyon jó hely, kellemes üldögélni, tele volt emberrel (ami szintén a napnak köszönhető), az oroszlánok óriásiak és volt egy csoport kedves fiú, akik megkérték a Petikét, hogy fotózza le őket. Persze nekem is kellett róluk kép. :D Íme:
Sajna nem tudtam kitalálni milyen nyelven beszélnek, de vmi szlávra tippeltem akkor...azt hiszem. :D
Ezután jött a British Museum.
Meglepődtünk, hogy nem kellett belépőt fizetni. Csak az időszakos kiállításra, ami most Moctezuma néven futott. Tehát érdemes lett volna megnézni, de sajnos belépőkre már nem akartunk pénzt kiadni, mert akkor az utolsó napokban nem tudtunk volna sehova menni kb. :D A durva, hogy még így sem tudtuk végignézni. Vagyis óriási. Kezdődött az egész az óriási egyiptomi kőszobrokkal, valamint az asszír szobrokkal. Itt mér nem nagyon fotóztunk, mert ezt látni kell. Semmilyen kép nem tudja visszaadni azt az élményt, hogy odaállsz egy fáraó szobra elé, az lenéz rád, és felfogod, hogy nem hogy magasabb jóval mint te, de még átkarolni sem tudnád. És ugye ezek még a kisebb szobrok. Mi lehet Egyiptomban?! Mármint azokon a helyeken, ahol azért még meghagytak dolgokat...Mondjuk ez egy pici szobor, de gyönyörű: arany fülbevaló és orrkarika a cicának, vmint a "nyakék" ezüstből van. A szobor pedig rézből.
Majd jött jóval később Kleopátra. Igazából a múmiáján elég más fej van neki rajzolva, mint amit a filmekben és mesékben "készítenek" neki. Itt teljesen római feje van, köze nincs a keleti szépséghez. De zt már sosem tudjuk meg. :)
És jöttek a görögök, a rómaiak, középkor, megnéztük a dél-amerikai részt, az afrikai részt és a végén kilyukadtunk a volt királyi könyvtárhoz. Hát ha egyiptomi kiállítástól el voltam ájulva, itt mint a játszótéren rohangáltam egyik vitrintől a másikig, csodálva a könyveket. Majd miután kijátszottam magam, elindultunk a Buckingham-hez. Ekkorra már eléggé hideg volt, fáztunk és még vagy egy órát kellett várni a Julcsira, ebből fél órát késett. :D
Amúgy a Buckingham-nél is az volt, hoyg nagyobbnak képzeltük. Szép, tényleg az, meg hangulatos volt előtte üldögélni, meg a Viktória szobornál, de többet vártunk tőle. A királynő amúgy otthon volt és pont azt beszéltük, hogy mivel hideg volt, igazán behívhatott volna minket egy jó teára, vagy vmire. :D Ami még vicces volt, hogy ott volt egy minimum 30 lányból álló csoport, akik egy idő után már idegesítően vihogtak, de jó volt nézni őket, ahogy teszik magukat mindenkinek, dobálják a hajukat, fotózkodnak, és megmosolyogják a két punk fiúkát. Bár őket nem lehetett nem megmosolyogni vagy épp ki nem röhögni. :D Az egyik platinaszőke volt, a másiknak meg zöld hajacskája. Vhol 20 alatt lehettek és azzal szórakoztak, hogy az egyik beállt a palota elé, letolta a gatyáját, jól bemutatott, és segges-Buckinhgam palotás fotókat csináltak, természetesen telefonnal, mert az úgy menő. Közben elszívtak pár cigit, ami inkább tűnt joint-nak. :D
Majd lassan megérkeztek Julcsiék, én halálra fagytam, és elindultunk hazafele. A Victoria fele mentünk, mert az volt a legközelebb. Közben leesett, hogy közeledünk az Apollo Victoria színház felé, de nem tudtam pontosan hol is van. Majd befordultunk a metrómegálló és buszamegálló felé és megláttam. Nem tudom már, hoyg tátva maradt-e a szám, de vmi hasonlót kell elképzelni. Ott volt a színház, nem olyan színházi kinézettel, mint amilyenek itthon a színházak. Egy betonépület, viszont a bejárat fölött kivilágítva a Wicked logó vagy nem tudom mi. Egy kicsikét nagy volt,csak aztán futottunk is tovább. De sikerült egy egész jó képet csinálni két double-decker között, amik ott kanyarogtak, ahol én fotózni próbáltam. :D
Egy kis metró, vissza a Parlamenthez, nézni az esti Londont. Hát, beszéljenek inkább a képek. Beszédesebbek.
Hát, ezután elindultunk haza. Közben még volt egy vicces jelenet: sétálunk át a hídon, elmegyünk egy bazárt áruló bácsi mellett, meg egy hotdogos mellett. Jó illatok terjengtek. Majd úgy döntöttünk visszafordulunk és veszünk tőlük forró kutyát éhséget csillapítani. Igen ám, de egyszer csak felént futottak a kis kocsijukkal, mi meg néztünk, hoyg most mi van, mire felbukkant egy rendőrautó. Áh, hogy illegális a dolog. A rendőr kiszállt röhögve, majd jól meg*aszta őket. :D De vicces volt látni, ahogy futkároznak a hídon hotdogos kocsival,ó. Természetesen a bácsika is elkezdte összepakolni a cuccát, teljesen esélytelenül, mert azt, ami ott ki volt rakva, legalább 2 óra összepakolni. Azt nem tudom, hoyg ő megúszta-e, de hogy a másik banda nem, az tuti. :)
Aztán jött a vonatozás, vacsi, beszámoló, beszélgetés a srácokkal, fürdés és alvás. Kb. 10 órát meneteltünk egyfolytában ezen a napon. Nem volt egyszerű. :)
Ezen a napon átmentünk Londonba, mert úgy döntöttünk, hogy 3 nap nem lesz elég és még egyet rászántunk. A vonatot olcsón megúsztuk, ugyanis lehet venni napijegyet, ami Basingstoke és London között érvényes, oda-vissza, valamint érvényes volt egész napra Londonban az összes metróra, ami a belvárosban közlekedik. Ez összesen 6 metróvonal. Vagyis mindenhova el lehet jutni vele. Megérkeztünk a Waterloo állomásra, ittunk egy kávét, kinéztük a metrót és irány várost nézni. Az első úticél a Parlament és környéke. Ahogy feljöttünk a metrómegállóból, az első látvány a Big Ben tornya volt. Igazából nem olyan nagy, mint ahogy az ember a filmek és képek alapján elképzeli. Alapterületre nagy, magasságra kevés. Vagyis inkább egy monstrum. De szép, nagyon. És amint a képen is látszik, és fog majd még a többin is, az egyik szárnyat éppen restaurálják.
Ezután még bámészkodtunk a hídon, csodáltuk a London Eye-t és próbáltuk kitalálni, hogy folyamatosan mozog-e. És igen. Majd körbenéztük a Parlamentet és a Westminster apátságot. Szépek nagyon, de nem olyan nagy szám egyik sem. Valószínűleg nagyobb élmény lett volna, ha bemegyünk bármelyikbe is, főleg a Westminsterbe, de sajnos túlságosan drága volt a belépő. Ezután elsétáltunk a Downing Street-en, nézelődtünk, már amennyit lehetett a tömegtől és sodrásától. Láttunk tüntetőket, akik Guinea-ért mondták a beszédeiket. Majd átsétáltunk egy kapun és kijutottunk egy kővel leszórt nagy térszerű helyre, ahol sztem lovas felvonulások szoktak lenni, mert enyhén paciszag volt. Meg ott láttunk egy ifjú párt fotózkodni. Édesek voltak. :)
Ezután kijukadtunk a Szt. James parkban. Mivel sütött a nap, az összes ember kint üldögélt és fetrengett, kiélvezve a pár napot eső nélkül. Ez a park is tele van mindennel: mókus, lúd, kacsa, meg az elmaradhatatlan galambok persze. Íme egy kép:
Majd elindultunk a Trafalgar felé. Útközben összefutottunk magyarokkal, ők is mosolyogtak, amikor tudatosult bennük, meg én is. A tesómék persze nem vették őket észre, ők csak az épületeket figyelték. Mint általában. De ez van, ha építészekkel utazik az ember. :D A Taraflgar nagyon jó hely, kellemes üldögélni, tele volt emberrel (ami szintén a napnak köszönhető), az oroszlánok óriásiak és volt egy csoport kedves fiú, akik megkérték a Petikét, hogy fotózza le őket. Persze nekem is kellett róluk kép. :D Íme:
Sajna nem tudtam kitalálni milyen nyelven beszélnek, de vmi szlávra tippeltem akkor...azt hiszem. :DEzután jött a British Museum.
Meglepődtünk, hogy nem kellett belépőt fizetni. Csak az időszakos kiállításra, ami most Moctezuma néven futott. Tehát érdemes lett volna megnézni, de sajnos belépőkre már nem akartunk pénzt kiadni, mert akkor az utolsó napokban nem tudtunk volna sehova menni kb. :D A durva, hogy még így sem tudtuk végignézni. Vagyis óriási. Kezdődött az egész az óriási egyiptomi kőszobrokkal, valamint az asszír szobrokkal. Itt mér nem nagyon fotóztunk, mert ezt látni kell. Semmilyen kép nem tudja visszaadni azt az élményt, hogy odaállsz egy fáraó szobra elé, az lenéz rád, és felfogod, hogy nem hogy magasabb jóval mint te, de még átkarolni sem tudnád. És ugye ezek még a kisebb szobrok. Mi lehet Egyiptomban?! Mármint azokon a helyeken, ahol azért még meghagytak dolgokat...Mondjuk ez egy pici szobor, de gyönyörű: arany fülbevaló és orrkarika a cicának, vmint a "nyakék" ezüstből van. A szobor pedig rézből.
Majd jött jóval később Kleopátra. Igazából a múmiáján elég más fej van neki rajzolva, mint amit a filmekben és mesékben "készítenek" neki. Itt teljesen római feje van, köze nincs a keleti szépséghez. De zt már sosem tudjuk meg. :)
És jöttek a görögök, a rómaiak, középkor, megnéztük a dél-amerikai részt, az afrikai részt és a végén kilyukadtunk a volt királyi könyvtárhoz. Hát ha egyiptomi kiállítástól el voltam ájulva, itt mint a játszótéren rohangáltam egyik vitrintől a másikig, csodálva a könyveket. Majd miután kijátszottam magam, elindultunk a Buckingham-hez. Ekkorra már eléggé hideg volt, fáztunk és még vagy egy órát kellett várni a Julcsira, ebből fél órát késett. :D
Amúgy a Buckingham-nél is az volt, hoyg nagyobbnak képzeltük. Szép, tényleg az, meg hangulatos volt előtte üldögélni, meg a Viktória szobornál, de többet vártunk tőle. A királynő amúgy otthon volt és pont azt beszéltük, hogy mivel hideg volt, igazán behívhatott volna minket egy jó teára, vagy vmire. :D Ami még vicces volt, hogy ott volt egy minimum 30 lányból álló csoport, akik egy idő után már idegesítően vihogtak, de jó volt nézni őket, ahogy teszik magukat mindenkinek, dobálják a hajukat, fotózkodnak, és megmosolyogják a két punk fiúkát. Bár őket nem lehetett nem megmosolyogni vagy épp ki nem röhögni. :D Az egyik platinaszőke volt, a másiknak meg zöld hajacskája. Vhol 20 alatt lehettek és azzal szórakoztak, hogy az egyik beállt a palota elé, letolta a gatyáját, jól bemutatott, és segges-Buckinhgam palotás fotókat csináltak, természetesen telefonnal, mert az úgy menő. Közben elszívtak pár cigit, ami inkább tűnt joint-nak. :D
Majd lassan megérkeztek Julcsiék, én halálra fagytam, és elindultunk hazafele. A Victoria fele mentünk, mert az volt a legközelebb. Közben leesett, hogy közeledünk az Apollo Victoria színház felé, de nem tudtam pontosan hol is van. Majd befordultunk a metrómegálló és buszamegálló felé és megláttam. Nem tudom már, hoyg tátva maradt-e a szám, de vmi hasonlót kell elképzelni. Ott volt a színház, nem olyan színházi kinézettel, mint amilyenek itthon a színházak. Egy betonépület, viszont a bejárat fölött kivilágítva a Wicked logó vagy nem tudom mi. Egy kicsikét nagy volt,csak aztán futottunk is tovább. De sikerült egy egész jó képet csinálni két double-decker között, amik ott kanyarogtak, ahol én fotózni próbáltam. :D
Egy kis metró, vissza a Parlamenthez, nézni az esti Londont. Hát, beszéljenek inkább a képek. Beszédesebbek.
Hát, ezután elindultunk haza. Közben még volt egy vicces jelenet: sétálunk át a hídon, elmegyünk egy bazárt áruló bácsi mellett, meg egy hotdogos mellett. Jó illatok terjengtek. Majd úgy döntöttünk visszafordulunk és veszünk tőlük forró kutyát éhséget csillapítani. Igen ám, de egyszer csak felént futottak a kis kocsijukkal, mi meg néztünk, hoyg most mi van, mire felbukkant egy rendőrautó. Áh, hogy illegális a dolog. A rendőr kiszállt röhögve, majd jól meg*aszta őket. :D De vicces volt látni, ahogy futkároznak a hídon hotdogos kocsival,ó. Természetesen a bácsika is elkezdte összepakolni a cuccát, teljesen esélytelenül, mert azt, ami ott ki volt rakva, legalább 2 óra összepakolni. Azt nem tudom, hoyg ő megúszta-e, de hogy a másik banda nem, az tuti. :)
Aztán jött a vonatozás, vacsi, beszámoló, beszélgetés a srácokkal, fürdés és alvás. Kb. 10 órát meneteltünk egyfolytában ezen a napon. Nem volt egyszerű. :)
2009. október 13., kedd
Inglaterra
Egy kis élménybeszámoló:
2009. szeptember. 30.
Délelőtt ügyintézés a BTK-n, szakdolgozati témaválasztó lap leadása, rohangálás a tanárbácsi után, futás vissza az albérletbe, hirtelenben pakolás, futás a vonathoz. Leszállás: Budapest, Nyugati Pályaudvar. Találkozás a bátyóval, Petikével, Julcsival. Jegyvétel Ferihegyre. Közben összefutottam Dömével. Majd felszállás a vonatra, leszállás Ferihegy reptéren. Átséta a reptérre, becsekkolás a 4es pultnál (ha jól emlékszem), majd másfél óra várakozás. Közben átlépni a "határt", belépni a senki földjére. Majd sorban állás a kapuhoz, onnan a buszra, onnan a gépre. Petike mellé ültem. Ez volt az első repülése. Öveket becsatolni, útirány: London-Luton Airport. Nekem a 3. repülés. Majd gond nélküli landolás, evés. Na vegyük meg a vonatjegyet - de hol? Találunk egy jegyirodát: a hirtelen meglepődés után - tudniilllik, hogy az angol akcentus elsőre nehezen érthető - jött a második meglepődés: 2 perc alatt megvolt a vonatjegy London-Lutonból Basingstoke-ba. tudni kell, hogy Lutonból el kellett mennünk a Luton Parkwaybe, onnan a London Bridge-re, onnan Waterloo-ra és ott felszállni a Basingstoke-ba tartó vonatra. A jegy az összes utazást tartalmazta. Ezután több órás utazgatás. Érkezés Basingstoke-ba. SOkat nem látunk belőle, csak lakásokat. Gergő és Peti elénkjöttek. Otthon Ildike fogadott mindent. Lepakolás, beszélgetés-örömködés, majd alvás.
2009. október 1.
8 körül kelés, majd 10 körül indulás Portsmouth-ba. A táj szép, a vonat fejlett és gyors. Kb. 70 km-t 3/4 óra alatt tesz meg. Itthon ez nem lehetséges. Megérkezünk. Az állomás közvetlenül a kikötőben van. Az állomásról kilépve megpillantjuk a Warriort, hátranézve a Spinnaker Tower-t. A kikötő óriási, Anglia első számú hadikikötője, még mindig tele szolgálatban lévő hadihajókkal.
Majd toronylátogatás: megnéztük az üvegfödémet és magunkalá néztünk a tengerbe.
És a kilátás sem volt rossz:
Ezután múzeumlátogatás: megnézni a HMS Warriort, a HMS Victoryt (Nelson admirális hajóját), majd hajókázás, amin megmutatják a kikötőt, bemutatják a szolgálatban levő hadihajók töredékét messziről. De legalább nem voltam tengeribeteg. És az angolok még mindig nem szeretik a franciákat. Majd séta a városban, sörözés, fish&chips (nem volt finom) majd beestledik.
(HMS Victory)
2009. szeptember. 30.
Délelőtt ügyintézés a BTK-n, szakdolgozati témaválasztó lap leadása, rohangálás a tanárbácsi után, futás vissza az albérletbe, hirtelenben pakolás, futás a vonathoz. Leszállás: Budapest, Nyugati Pályaudvar. Találkozás a bátyóval, Petikével, Julcsival. Jegyvétel Ferihegyre. Közben összefutottam Dömével. Majd felszállás a vonatra, leszállás Ferihegy reptéren. Átséta a reptérre, becsekkolás a 4es pultnál (ha jól emlékszem), majd másfél óra várakozás. Közben átlépni a "határt", belépni a senki földjére. Majd sorban állás a kapuhoz, onnan a buszra, onnan a gépre. Petike mellé ültem. Ez volt az első repülése. Öveket becsatolni, útirány: London-Luton Airport. Nekem a 3. repülés. Majd gond nélküli landolás, evés. Na vegyük meg a vonatjegyet - de hol? Találunk egy jegyirodát: a hirtelen meglepődés után - tudniilllik, hogy az angol akcentus elsőre nehezen érthető - jött a második meglepődés: 2 perc alatt megvolt a vonatjegy London-Lutonból Basingstoke-ba. tudni kell, hogy Lutonból el kellett mennünk a Luton Parkwaybe, onnan a London Bridge-re, onnan Waterloo-ra és ott felszállni a Basingstoke-ba tartó vonatra. A jegy az összes utazást tartalmazta. Ezután több órás utazgatás. Érkezés Basingstoke-ba. SOkat nem látunk belőle, csak lakásokat. Gergő és Peti elénkjöttek. Otthon Ildike fogadott mindent. Lepakolás, beszélgetés-örömködés, majd alvás.
2009. október 1.
8 körül kelés, majd 10 körül indulás Portsmouth-ba. A táj szép, a vonat fejlett és gyors. Kb. 70 km-t 3/4 óra alatt tesz meg. Itthon ez nem lehetséges. Megérkezünk. Az állomás közvetlenül a kikötőben van. Az állomásról kilépve megpillantjuk a Warriort, hátranézve a Spinnaker Tower-t. A kikötő óriási, Anglia első számú hadikikötője, még mindig tele szolgálatban lévő hadihajókkal.
Majd toronylátogatás: megnéztük az üvegfödémet és magunkalá néztünk a tengerbe.
És a kilátás sem volt rossz:
Ezután múzeumlátogatás: megnézni a HMS Warriort, a HMS Victoryt (Nelson admirális hajóját), majd hajókázás, amin megmutatják a kikötőt, bemutatják a szolgálatban levő hadihajók töredékét messziről. De legalább nem voltam tengeribeteg. És az angolok még mindig nem szeretik a franciákat. Majd séta a városban, sörözés, fish&chips (nem volt finom) majd beestledik.
(HMS Victory)
2009. szeptember 21., hétfő
az utolsó
valószínűleg nem véglegesen. de egy darabig biztosan. nem tudom milyen lesz most. nem akarok összetörni, mert ő sem akarná. de ki tudja, leszek-e annyira erős? vagy egyszerűen már annyira hozzászoktam az érzéshez, hogy nem lesz semmi rossz érzés? azt hiszem erre most nincs válasz. pár hét múlva kiderül. sokan nem értik. sokan csak engem nem értenek. de mit számít. a legfontosabbak úgyis tudják milyen ez. mert átérzik és nem gondolkodnak rajta. visszaolvasva sok minden van már itt. az utóbbi majdnem egy évem szenvedései és örömei. most már megvan az utam. csak lépnem kell rajta, kitartóan és szorgalmasan, meg nem állva. aztán egyszer talán eljön az a pillanat is, amikor lesz rá lehetőség. lehetőség...jó lenne, csak egy kevés. de majd idővel. most boldog vagyok, bármennyire fáj is. csodás 3 hét, amit soha nem felejtek. és hallgassatok explosions in the sky-t! és yukon! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
