Igen, alkotói válság...vagy csak túlságosan magasak az elvárásaim...vagy Hodunak volt igaza, akkor...tükör...az kell most nekem...hogy valaki tükröt tartson nekem a színpadon. Anikó is ezt mondta...akkor tökéletes egy produkció, ha kívülről annak látom...ha máshogy nem megy, hát tükörrel. De erre is miért most kell rájöjjek?! Nem ért volna rá kicsivel később?! Vagy a legmélyebbről lehet a legmagasabbra jutni? Akkor most már kezdődhet a felfele menetelés, ugyanis már mindenben elvesztettem a hitem, amiben eddig volt. Az életem kezd összeomlani a fejem fölött és nem bírom megtartani. Vagy csak nem próbálom elég erősen tartani...de lehet jobb, ha most összeomlik, hogy aztán újra lehessen kezdeni az egészet. Na igen...alkotói válság. A legviccesebb, hogy erre egy olyan emberen keresztül kellett rájönnöm, akiről soha nem hittem volna, hogy fogom tisztelni. Benne dúl az energia és félelmetesen, hogy mennyire okosan csinálja, amit csinál. Egy bizonyos szinten nem olyan, akire egyből odafigyel, mert akkora tehetség. Ami megragadó az a sugárzó energia. Ami sosem látszik elfogyni. Én is ilyen voltam. Most miért nem? Miért nem megy semmi? Miért nincs meg az a kitartás, ami korábban ezerszeresen megvolt. Mi fogja meghozni azt a húzóerőt, ami segít ezt visszaszerezni? Magamban kellene keresni, vagy másban? Bár másban túlságosan egyszerű lenne. De talán rajtam is lendítene egyet. De nem akarok erre várni. Úgyhogy addig is:
"Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"
Na és még ez, a tisztelet tárgya:
http://www.youtube.com/watch?v=_gFb9qM_waI
