2009. november 29., vasárnap
by the way...
if love is a behaviour and the feeling is that you fall in love with your somebody, then fuck me...i behave like this...too much feeling...shalalalaaaaaa
2009. november 28., szombat
califonication
listening to red hot chilli, incubus, 30 seconds to mars and perfect circle...it's sooo calm now...i enjoy it so much...and tomorrow...a bright day with lot of fun...now i'm fuckin' sleepy, but i need music more and more...it's like rain in my veins...rain...why rain? i don't know...just rain...not blood, rain...water...sea...waves...wanna swin now...lying on a beach...listening to music, taking coctails and coffee...some cigarettes...with someone special...someone important now...fallint into a dream...and phisically too...g'night!
2009. november 11., szerda
...
Hmm, be kéne fejezni a Londoni út beszámolóját. De sztem majd csak rakok még fel képeket. Mert ezután nagyon semmi extra nem történt. Winchester volt még vasárnap, majd 3 napig London. Jah és Wicked. Na jó, talán még egy beszámolót megér az egész. :) De nem most.
Most más. Most a lelkem. Már napok óta akartam vmit írni, de lelkifurdalásom volt, hoyg még nem fejeztem be a beszámolót. De milyen ez már? Egy blog miatt van lelkifurdalásom... :) Ezt a hülyeséget!
Szóval én. Igazábl megvagyok. Úgy érzem sugárzom, egyre kevesebb gond van a vállamon, legalábbis nem hagyom, hogy odakerüljenek. És így jó. Nem kellenek. Csak lazán. Mindig van mellettem vki, aki segít, hogy ha szükségem van rá. Akkor minek aggódni?! És boldogsággal nyugtáztam magamban az elmúlt pár hétben, hogy igen, túl vagyok rajta. Nem fáj, ha gondolok rá, nem kap el a kísértés, hogy írjak neki, semmi. Ha meglátnám az utcán, nem érdekelne. Nincs több szenvedés miatta. Letelt az idő, amit kiszabtak rám. Kellett hogy ez legyen, mert minden okkal történik, és most már vége. Kezdem megtalálni önmagam. Követem az álmaim, ha minden igaz, jövőre színésznőnek fogok tanulni, lesz saját szobám, Pesten fogok élni, most járok táncolni, énekelni, Hodu mesterhez is, hogy belelássak jobban a színészet bugyraiba és megtaláljam önmagam. Nő a hajam, remélhetőleg májusra már félig szőke leszek és utána tovább. Megint van kedvem tanulni és próbálom hasznosan tölteni ezt az egy évet, amit még itt, Szegeden töltök. Tanulok, többet, mint tavaly, többet vagyok a barátaimmal, zenekarozom (mert úgy látszik anélkül nem tudok meglenni) - és most először én vagyok az egyedüli énekes és nem hatalmas babérokra próbálunk törni, hanem csak tényleg jól érezzük magunkat -, igazából: élem az életem. Boldog vagyok és úgy néz ki, egyre boldogabb leszek. Régóta most először vagyok igazán elégedett az életemmel. Talán életemben először. És ha esetleg felvetődik a kérdés másoktól, hogy "eddig soha nem volt az életedben olyan időszak, hoyg igazán boldog lettél volna", akkor a válaszom az, hogy nem. Mindig volt vmi probléma: a családban, a párkapcsolatban apró gyerekes hülyeségek mindkét fél részéről, a barátaimra sem tudtam mindig számítani...és most sehol nincs komolyabb probléma. Még a családom is összeszedte magát és nincsenek gondok, amik megkeserítenék bármelyikünk életét. Azt hiszem nincs is most ennél fontosabb.
Úgyhogy a lényeg: BOLDOG VAGYOK! :)
Most más. Most a lelkem. Már napok óta akartam vmit írni, de lelkifurdalásom volt, hoyg még nem fejeztem be a beszámolót. De milyen ez már? Egy blog miatt van lelkifurdalásom... :) Ezt a hülyeséget!
Szóval én. Igazábl megvagyok. Úgy érzem sugárzom, egyre kevesebb gond van a vállamon, legalábbis nem hagyom, hogy odakerüljenek. És így jó. Nem kellenek. Csak lazán. Mindig van mellettem vki, aki segít, hogy ha szükségem van rá. Akkor minek aggódni?! És boldogsággal nyugtáztam magamban az elmúlt pár hétben, hogy igen, túl vagyok rajta. Nem fáj, ha gondolok rá, nem kap el a kísértés, hogy írjak neki, semmi. Ha meglátnám az utcán, nem érdekelne. Nincs több szenvedés miatta. Letelt az idő, amit kiszabtak rám. Kellett hogy ez legyen, mert minden okkal történik, és most már vége. Kezdem megtalálni önmagam. Követem az álmaim, ha minden igaz, jövőre színésznőnek fogok tanulni, lesz saját szobám, Pesten fogok élni, most járok táncolni, énekelni, Hodu mesterhez is, hogy belelássak jobban a színészet bugyraiba és megtaláljam önmagam. Nő a hajam, remélhetőleg májusra már félig szőke leszek és utána tovább. Megint van kedvem tanulni és próbálom hasznosan tölteni ezt az egy évet, amit még itt, Szegeden töltök. Tanulok, többet, mint tavaly, többet vagyok a barátaimmal, zenekarozom (mert úgy látszik anélkül nem tudok meglenni) - és most először én vagyok az egyedüli énekes és nem hatalmas babérokra próbálunk törni, hanem csak tényleg jól érezzük magunkat -, igazából: élem az életem. Boldog vagyok és úgy néz ki, egyre boldogabb leszek. Régóta most először vagyok igazán elégedett az életemmel. Talán életemben először. És ha esetleg felvetődik a kérdés másoktól, hogy "eddig soha nem volt az életedben olyan időszak, hoyg igazán boldog lettél volna", akkor a válaszom az, hogy nem. Mindig volt vmi probléma: a családban, a párkapcsolatban apró gyerekes hülyeségek mindkét fél részéről, a barátaimra sem tudtam mindig számítani...és most sehol nincs komolyabb probléma. Még a családom is összeszedte magát és nincsenek gondok, amik megkeserítenék bármelyikünk életét. Azt hiszem nincs is most ennél fontosabb.
Úgyhogy a lényeg: BOLDOG VAGYOK! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
