2009. szeptember 21., hétfő
az utolsó
valószínűleg nem véglegesen. de egy darabig biztosan. nem tudom milyen lesz most. nem akarok összetörni, mert ő sem akarná. de ki tudja, leszek-e annyira erős? vagy egyszerűen már annyira hozzászoktam az érzéshez, hogy nem lesz semmi rossz érzés? azt hiszem erre most nincs válasz. pár hét múlva kiderül. sokan nem értik. sokan csak engem nem értenek. de mit számít. a legfontosabbak úgyis tudják milyen ez. mert átérzik és nem gondolkodnak rajta. visszaolvasva sok minden van már itt. az utóbbi majdnem egy évem szenvedései és örömei. most már megvan az utam. csak lépnem kell rajta, kitartóan és szorgalmasan, meg nem állva. aztán egyszer talán eljön az a pillanat is, amikor lesz rá lehetőség. lehetőség...jó lenne, csak egy kevés. de majd idővel. most boldog vagyok, bármennyire fáj is. csodás 3 hét, amit soha nem felejtek. és hallgassatok explosions in the sky-t! és yukon! :)
2009. szeptember 19., szombat
FAME
Sok időbe tellett mire rájöttem mire is van szükségem. Változásra, célokra, elhatározásokra és tettekre. Majdnem egy évig csak tengődtem a világban. Ám most úgy érzem megtaláltam az utam. A heti program: suli, énekóra, spanyolóra, színészmesterségóra, jazzbalett, munka...amik nem hetekhez kötöttek, de vannak/lesznek: lemezfelvétel, fellépések zenekarral (lesznek fúvósok is, ha minden igaz, imádni fogom őket :) ), szakdolgozat, izgulás a felvételi miatt. Eldöntöttem. Nem bírom tovább ezt csinálni. Színésznő akarok lenni. Tudni akarom milyen, amikor korán reggeltől hajnalig dolgozom a színházban és csak azzal foglalkozom. Gyorsan megcsinálom a diplomát, mellette készülök, megkeresem a különórák árát, bulizgatok, a könyvtár lesz a második otthonom, de vannak dolgok, amikért fel kell adni dolgokat. És az álmok a leginkább ilyenek. Feladni és megváltoztatni dolgokat az elérésükhöz. Soha meg nem elégedni azzal ami van. Fejlődni, tanulni, gyakorolni. És mindezt úgy, hogy mindvégig szétfeszít az óriási energia. És nem csak a férfiakra igaz, hogy no women, no cry: no men, no cry - szintúgy igaz. És persze a változás. Belsőleg is és akár külsőleg is. Nálam külsőleg is. Vissza az eredihez. Szőke tincsek újra. Bár sok idő és sok kényelmetlen pillanat, de nem számít. Tisztulás. Mind lelkileg, mind testileg. Nincs nikotin. Max. heti egy szál, vagy bulin több. Inkább eszem és majd letáncolom a felesleget, ami mások szerint nincs. Csak ha az ember színpadon akar lenni, akkor sajnos még most sem mindegy hogyan néz ki. Szóval testileg normálisabb alak és erősebb test, hogy bírja a lelki próbákat, amikből lesz bőven. És hit. Magunkban és a tetteink helyességében.
És még egy: "life is too short, or too long, to allow yourself living it so badly" (Paulo Coelho)
És még egy: "life is too short, or too long, to allow yourself living it so badly" (Paulo Coelho)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
