.

Egy próba-egy kibukás. De nem baj. Gyakorolni kell. Muszáj, ha versenyben akarok maradni. Ma ez lesz. Még beteg vagyok, de nem érdekel. Gyakorlok még, pedig egész nap énekeltem. De muszáj. Nem fog elmenni a hangom, mert azért vigyázok rá. De csinálom. Több energiával, több beleszarással. Magamnak csinálom, nem a hülye vezetőségnek, akik amúgy szarnak bele, hogy te magad hogyan fejlődsz és mennyire. Csak csináld, hogy legyen pénz. Nem baj, ha évekig ugyanúgy tudod megcsinálni. Nem baj. Az elég. Csak mégsem. Mert utána nem lehet kitörni a csapdából. Úgyhogy beleszarok. Magasról. Betelt a pohár. Nem görcsölök. Leszarom, hogy van, akinek ki van nyalva a segge a semmiért. Az enyémet nem kell. Nem kell biztatás sem. Megcsinálom magam. Ha beledöglök is.

elevenhold

Nem gondoltam volna, hogy még tudom őket hallgatni, anélkül, hogy fájó emlékek bombáznának és több órás gondolkodásra késztetnének. Hát, úgy látszik ez elmúlt. ÉS ez öröm. Nem kell gondolnom rá, még ezek a dalok sem fájnak, az emléke sem, ami csak jó. Szenvedtem sokat, nem kell több. Talán most ez lesz egy kis heppi end rész, talán most ez jobb lesz és szebb. Ennek az időnek egyszerűbbnek kell lennie, hogy ne kelljen mindig fájdalomig gondolkodni, hogy ne kelljen a feladatokba merülni, hogy el lehessen viselni a dolgokat. Pedig mennyire furcsa mindenkinek. De ezek olyan dolgok, amik tele vannak véletlenekkel és szabálytalanokkal. És persze félelemmel, de az mindenhol ott van. Teljesen mindegy. Jó és kész. És annál is jobb.

the show must go on...again...

...but my smile still stays on...una línea...es siempre verdad...mi corazón se rompe...siempre la misma situación, la misma impresión...quiero querer alguien y no puedo...sólo como amigo...?y después qué? celosía...enfado...dolor...quedarme solo...vivir con mis miedos...y el mundo no ve esto...