nem...

Nem akarod, hogy írjak többet? Akkor mondd meg! Nem fogok. Ha belepusztulok sem. Csak érdekel mi van Veled...De hát who cares what i feel? Almost nobody... De téged a legkevésbé. Pedig azt mondtad számíthatok rád. De úgy látszik mégsem. Pedig megőrülök csak egy szavadért is. De hiába. Inkább elköszönök.

PROVISORIUM (HÁROMPERCES SZERELMES)

Már nincs ösvény belém.
Ó, az ajtóm kilincsén
egy tolvaj-tenyér van,
pedig mindent oda'dtam.
Az Úr, Ő a ludas mindenért, mert
mindig önmagához mért;
ha a májához, ittam,
ha a szívéhez, sírtam valakiért.

Ha majd télbe ájulsz, mint az útszéli fák,
csakis állva és büszkén csináld!
Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád,
addig ne szégyelld!
Tőlük lettél pont ilyen szép.

Most menj! Értem ne aggódj, Nővér!
Az erény olyan világot kér,
miben nincsen rá szükség,
hol nincs bűn, se szentség.
Így jó! Egy pillét gyertyaláng is hív.
Kell, hogy megkopjon a szív
a hozzád közeli részén,
amint hajlong a változás előtt!

Ha majd télbe ájulsz, mint az útszéli fák,
Te is állva és büszkén csináld!
Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád,
nagyon köszönöm!
Tőlük lettél pont ilyen szép!

Nézd, az Arany-búza ölén ring a szél!
Szebb időkről regél. Te csak bízz, s ne
a gondokkal törődj! A tolmácsa légy!
De ebben más lehet társad.
Ne bándd, mert én nem vagyok házad,
csak egy híd! Épp, hogy több legyél nálam,
azért szóltam pár szót.
...és tudod,
megtiszteltetés volt.

/Eleven Hold/

broken

I wanted you to know I love the way you laugh
I wanna hold you high and steal your pain away
I keep your photograph, I know it serves me well
I wanna hold you high and steal your pain

'Cause I'm broken when I'm open
And I don't feel like I am strong enough
'Cause I'm broken when I'm lonesome
And I don't feel right when you're gone away

The worst is over now and we can breathe again
I wanna hold you high, you steal my pain away
There's so much left to learn, and no one left to fight

I wanna hold you high and steal your pain

/Seether and Amy Lee - Broken/

És tényleg...ott a fénykép...szeretem, ahogy nevet...
Csak ő nincs mégsem...

...mint egy pszichomókus

Hát, az utóbbi időben kb az történt, hogy megpróbáltam segíteni a körülöttem lévőknek, tanácsot adni, amit persze nem kell senkinek megfogadni. Vagy csak meghallgattam őket. Kinek mire van szüksége. És imádom ezt csinálni, mert én magam is tanulok belőle. Bár az biztos, hogy a legnehezebb amikor olyan embernek segítesz, akit mindennél jobban szeretsz. De épp ezért fogok neki segíteni, amiben csak tudok és amikor csak tudok. Számíthat rám és vigyázni akarok rá. Persze csak addig, amíg tudok. Addig a pontig, ami persze nem az időt jelenti. De nem akarom, hogy azt higgye ezért én várok vmit. Mert nem. De azt is tudom hogy én is számíthatok rá, hogyha bajom van.
Úgyhogy most ilyen filozofikusak a napjaim. Imádom az embereket, akik körülvesznek. Imádom a második családomat, akikkel egy fantasztikus estét töltöttem el tegnap.
Bugymó!
Genya
Genyácska

döntés

Az életben döntéseket hozunk és ettől megy tovább a világ. Hogy így vagy úgy döntünk és ennek függvényében változik az életünk és mi magunk. Van hogy könnyű meghozni egy döntést és könnyű elviselni és átélni a következményt. Van hogy kifejezetten jó. De van nehéz meghozni a döntést, de utána jó lesz. Vagy nagyon rossz. És van hogy könnyű meghozni a döntést abban az adott pillanatban, de eltelik 5 perc és röjövünk, hogy életünk legnehezebb döntését hoztuk meg. Nincs annál nehezebb, mint amikor el kell engedned azt, akiért megőrülsz, akiért mindent megtennél. De meg kell tenni, hogy aztán menjen tovább a világ. Még ha bele is hal az ember lelke, meg kell tenni. És aztán csak a remény marad, hogy hátha nem végleges az elengedés...

why?

Miért kell, hogy ez élet ennyire egy fos legyen? Miért van az embernek szíve? Csak azért hogy fájjon? Akkor meg minek? Miért nem lehet kivágni és eldobni a francba, hogy soha többé ne lehessen érezni? Miért nem lehet csak úgy egyszerűen itt hagyni ezt a rohadt világot, ami tele poshadt emberekkel? Miért nem lehet minden egyszerűbb? Miért vannak rossz döntések?
El akarok menni ebből az undorító világból oda, ahol nincs érzelem, nincs fájdalom, nincsenek gondolatok...a Paradicsomba vagy a falanszterbe, ahol csak a mechanika irányítja az embereket? Sokkal jobb lenne a világ. Nem lenne ennyi szenvedés. Ennyi öröm se, de legalább nem fognak az emberek lelkileg teljesen meghalni!

answer me

Válaszra várok...

The show must go on

The show must go on

Empty spaces - what are we living for
Abandoned places - I guess we know the score
On and on, does anybody know what we are looking for...
Another hero, another mindless crime
Behind the curtain, in the pantomime
Hold the line, does anybody want to take it anymore
The show must go on,
The show must go on
Inside my heart is breaking
My make-up may be flaking
But my smile still stays on.
Whatever happens, I'll leave it all to chance
Another heartache, another failed romance
On and on, does anybody know what we are living for?
I guess I'm learning, I must be warmer now
I'll soon be turning, round the corner now
Outside the dawn is breaking
But inside in the dark I'm aching to be free
The show must go on
The show must go on
Inside my heart is breaking
My make-up may be flaking
But my smile still stays on
My soul is painted like the wings of butterflies
Fairytales of yesterday will grow but never die
I can fly - my friends
The show must go on
The show must go on
I'll face it with a grin
I'm never giving in
On - with the show -
I'll top the bill, I'll overkill
I have to find the will to carry on
On with the -
On with the show -
The show must go on...

/Queen/

madness...

Milyen az, amikor legszívesebben mindent szétvernél, törnél és zúznál, felforgatnád a világot, hátha jobb lesz...Aztán rájössz, hogy semmivel sem lesz jobb, ha pusztítasz. Inkább csak őrlöd magad belülről. És beleőrülsz a saját dolgaidba. Azt sem tudod hol vagy, csak végzed mechanikusan a dolgod. Mindenki mondja, hogy ne emészd magad. De az ember hadd legyen néha igazán depressziós. Azt is tudni kell milyen.

hmm

Lehet sokan azt mondanák közhelyes vagyok...De nem érdekel. A küzhelyek a legnagyobb igazságok. Nem az én hibám, hogy ezt a szót negatív értelemben használják. A közhelyek akkor is igazak és legegyszerűbben fejezik ki a dolgokat.

time and time and time

Látod, mindenki fél,
Hogy ha nem siet
Hát elszalasztja
Az esélyét
A nagyobbra, többre, jobbra,
És mindenki árt,
Készakarva,
Jobbra-balra,
Csapkod és oszt,
Aki kapja, marja.

Az emberek, nézd
Rohannak most is
Körbe-körbe,
Végül mindig
Egymást csalják tőrbe
De egyszer a győztes is veszt,
Ül a sorsa romjain
Összetörve
Néz a ködbe,
Mint egy görbe tükörbe

Ha az indulat
Néha elragad
Hát ne feledd,
Hogy gyenge vagy...

Az Idő a legjobb
Mesterlövész
(Nem a józan ész)
Fegyverében régóta kész
(Régóta kész)
A szíved felé szárnyaló
Gyilkos ezüstgolyó.

Hát jobb lesz, ha élsz,
És nem beszélsz folyton
Össze-vissza,
A hazugságnak nincsen
Se vége, se hossza,
Ha bűnös is vagy,
Akard, és lehetsz még
Újra tiszta,
A hitedet más
Úgysem adja vissza.

Ha a pillanatnak
Terhe nagy
Hát köszönd meg,
Hogy élni hagy...

Az Idő a legjobb
Mesterlövész
(Nem a józan ész)
Fegyverében régóta kész
(Régóta kész)
A szíved felé szárnyaló
Gyilkos ezüstgolyó.

/Ákos/

És mennyire igaz...

one more thing

És ami még kimaradt. Nincs hangom. Vagyis beteg a hangom. Pedig ilyenkor az egyetlen dolog, ami segít, ha éneklek. De most azt sem lehet, ha nem akarom, hogy utána soha többé ne legyen. De nincs annál nehezebb dolog, mint hogy nem dúdol az ember, amikor kényszere van rá. Leaglább ez meglenne most. De ez sincs.
És nem szabadna ennyit gondolkodnom. Egész nap csak jár az agyam és nem tudok magammal mit kezdeni. Semmitől nem lesz jobb. Az olvasás nem köt le, a net még kevésbé, még a zene sem. Pedig az mindig segített. De most az sem. De akkor mi? Mitől lesz jobb egy picit?

deep feelings

i've never felt like this. i miss someone, but i know, that he doesn't feel the same. or maybe. but this is my problem. but i wish that this pain won't be. it's killing me inside. i can't see the light. this way will be so long...

regeneration

Össze kell szednem magam! Mindeki kérdezi mi bajom, az emberek a képembe bámulnak és nem látnak mást, csak egy tanácstalan és zavarodott lényt. Köszönöm ebből nem kérek! Inkább összeszedem magam, még ha az összes energiámat is feléli. Megpróbálom lekötni magam, aztán majd kesz vmi. Ezen a hülye szakaszon kell most túlesni. Mert igazából bármennyire is fáj ami most van, egy csomó pozitívum van benne. Egyrészt hogy ott a lehetőség, hogy jó érzés van együtt...Nincs okom panaszra. Úgyhogy kérem Valaki keverjen le nekem egy rohadt nagy pofont, hogy térjek észre és ne a fájdalomba temetkezzek, hanem azon a kevéske reményen kapaszkodjak fel és küzdjek. Bár azt sem lehet mindig. Az idővel még senkinek nem sikerült felvenni a versenyt.
Szóval: regeneration

mert halni kell...

Éberen
Nézem az órám
Számlapját,
Én
Pontosan tízezer éve várok rád.

Döbbenten áll meg a percmutató,
Óra sem múlhat többé el,
Reszket az Idő a tornyok felett,
Ártatlan vágyam
Még ünnepel.

Nézd
Ez megint egy kis halál,
Hát miért ne élhetnéd túl?
A régi dal másra vár,
Gyönyörű lettél és új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?
/Ákos/

Először csak kis részek halnak meg szép sorban, és a végére meg kiderül, hogy majdnem teljesen meghaltál? Vagy először meghal egy nagy rész és utána annak mindig a fele? Vajon hogyan hal meg az emberi lelék? Mi őli meg azt? Talán a bizonytalanság? Lehet. Hogy egyik percben ezt, a másik azt mondják neki? Lehet. Vagy talán a bűntudat őrli fel teljesen? Lehet. Vagy a féltékenység? Lehet. Vagy a vágy? Lehet. Vagy a fájdalom? Lehet. Lehet, lehet, lehet... De talán leginkább a szerelem. Az leg ellentétesebb dolog ebben a furcsa világban. Egyszerre adhatja a legnagyobb boldogságot és a legnagyobb fájdalmat is. De miért van ebben az egész Földnek nevezett dologban ekkora ellentét? Ekkora ellentétek? Mert ellentétekből áll. De valószínűleg azért, hogy fent tudjon maradni. Mint ahogy Istennek is szüksége volt Luciferre, hogy megmaradjon az egyensúly. De mi embernek nevezett lények, akik a legokosabbnak tartjuk magunkat, miért nem találjuk meg soha az egyensúlyt? Miért élünk ennyire ellentétesen?
Lehet egyensúly az életünkben? Talán. Megtalálhatjuk az örök boldogságot? Talán. Szerethetünk igazán? Talán. Szerethetünk valakit életünk végéig? Talán. A halál megoldás lehet erre? Talán...

prayer

Please, don't care of me. i'm all right. i'll be better. You know...time. ask me for things when you need me. when you don't, please don't ask for. i try to think and not follow my feelings. it's so hard, but i have to do it, and then it will be better. i'll be waiting for you.

boldogság

Hétfő délelőtt 10 óra. Nyugi. Szokásos kávézás Matival. De most mégis másabb. Mikor meglátom én is vigyorgok meg ő is. Múlt hét szerda óta nem voltam ilyen boldog. Akkor is miatta. Még tegnap este megérkezett Nagyváradról. Talán még soha nem volt részem ilyen élményben, hogy ennyire boldoggá tegyek egy barátot. Persze nem egyedül. De az én részem is ez a boldogság. Ha erre a két csodálatos emberre gondolok (Mati és Mara), hogy mennyi mindenen kell még keresztül menniük, mennyi kitartásra van szükségük, úgy érzem az én problémám semmi az övékéhez képest. Ha ők ki tudnak tartani, akkor én is! És azon felül, hogy próbálom magamat rendbetenni, amiben csak tudok segíteni szeretnék nekik. Mert imádom őket!

Amikor ennyire rosszul vagyok, akkor mindig arra várok, hogyha Vele nem beszélhetek, akkor Andy lenne itt. De most ő sincs. A lelkitársam. Még sosem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire hasonlítana rám. És olyan sem volt még velem soha, hogy egy másfél órás szeminárium után csak úgy leüljek ismeretlenekkel kávézni. De Andyval valahogy sikerült. És azóta nem tudok nélküle élni. Mert mondhatom ezt. Ha nem lenne, akkor lehet, régen feladtam volna ezt az egészet. Pedig neki sem könnyű. Sőt, milliószor nehezebb. Sokszor elszégyellem magam, hogy állandóan mondom neki a bajaimat, tudom meghallgat és akar segíteni, de nincs nekem olyan nagy problémám, mint neki. De így legalább jól megértjük egymást. Szenvedünk mindketten és azon vagyunk, hogy jobbá tegyük egymás napjait. She's my real soulmate!



Igazából rájöttem, hogy szeptember óta óriási változásokon mentem keresztül. És ezt a barátaimnak köszönhetem, akik betöltik a mindennapjaimat és akik nélkül üres lenne ez a világ, akik annyi fényt hoznak az életembe, hogy mindig tudom merre van az alagút vége. És ezt köszönöm nekik.

És ami még: nincs annál rosszabb, amikor az ember egyedül alszik el.

Hope

Csak remélni kell

és a fény magával ragad,
Elrepít a Boldogság Földjére
és ott marasztal mindaddig,
Míg boldog akarsz lenni.

örvény

Kavarog és örvénylik a fejben a millió gondolat. Egyik ütközik a másikkal, harcolnak...mint az érzések szívben...Szeretném, ha kitépnék és nem lenne többé soha! Soha! Hogy soha ne tudjak bántani mást.
De az élet elől nem lehet elmenekülni, csak egy úton. De annak meg semmi értelme. Nincs értelme futni. Még ha jobb is lenne. Nem lehet. Pedig futnék. El, a világ végére és soha nem jönnék vissza. Az élet végére.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

/József Attila: Eszmélet részletek/

De nem fogok! Kitartok, még ha belepusztulok is!

relax

?Por qué no puedes decirmelo? No sé nada. Me digas cosas y en el otro minuto su contrario. !No entiendo nada!

Ákos

Kb. fél órája értem haza Ákos koncertről. Utoljára és elsőre a SZIN-en voltam Ákos koncerten.
Körülöttem több száz ember, totál le vagyok törve, hallgatom a zenét, amit beraktak, hogy legyen vmi. Zongora...csak zongora. Az egyik legmegnyugtatóbb hangszer.
A reflektorok kialszanak és felcsendül az ének. Megrázkódom a hidegtől, amit a hang okozott bennem. Kezdek feloldódni. Gyönyörű fények, egyszerű színpadkép, fantasztikus hangosítás, fantasztikus zenekar és az egyik legjobb énekes hazánkban. Az egyetlen furcsa az volt, hogy ahhoz képest, hogy milyen gyönyörűen énekel magyarul, annál kevésbé tud szépen beszélni. De lehet, hogy ezt csak a rájátszás hozta ki. Ugyanis végig repkedtek a poénok, anekdoták.
A koncert végére már semmi bajom nem volt. Boldog voltam. Előjött a rengeteg emlék, amikre Ákos számain keresztül emlékszem. Az egyik, amikor stúdiós táborban, a fogadott kisöcsém (nálam jóval idősebb) gitározta és énekelte nekem a Keresd meg a lányt c. számot. Kint a szabadban, a gyönyörű kék ég alatt, pokrócon ülve, én pedig bámultam őt és csodáltam, hogy milyen ügyesen gitározik, pedig azóta már tudom, hogy nem a nehéz dalok közé tartozik ez szám. De akkor nekem a világot jelentette.
És most itt vagyok...Ákost hallgatok, felelevenítem az elmúlt több, mint 3 órát és gondolkodom. Le echo de menos mucho. Quisiera estar con Él. Charlar y reir con Él toda la noche...

time

Separation...for a while...

LV. nyolcsoros

"Ha ő, kit úgy szerettem és
Szolgáltam tiszta szívbül én
S akitől annyi szenvedés
Szakadt reád, szivem, szegény,
Ha ő megmondja idején,
Hogy mit akar (de mindhiába!)
Kivágtam volna magam én
A hálójából egycsapásra"

/Francois Villon: LV./

Talán igaz...De ha az ember nem tudja, hogy mit akar? És ha a másik akaratlanul is a hálóban marad? Valószínűleg így helyes, mert így akarják odafent.

álom

Mi mindenre jön rá az ember egy-egy hosszabb beszélgetés alkalmával...hihetetlen! Pedig annyira egyértelmű. Ha megbeszéljük vkivel a dolgainkat, könnyebben rájövünk a hibákra és megoldásokra. És legalább nem rágjuk szét a bensőnket, hanem van egy támaszunk, aki nem biztos, hogy tud segíteni, de meghallgat. Nem is szabad, hogy segítsen. Nekünk kell rájönnünk mindenre. Csak úgy van értelme. Addig úgysem hiszünk el semmit, amíg más mondja. Ha megtapasztaljuk, akkor már hiszünk...vagyis sosem hallgatunk az öregebbekre. Hmm...fiatalság bolondság.

Cuando todo el mundo es mal y tienes miedo, siempre hay una persona, un amigo o amiga que te ayuda. La seguridad. La más importante. Y no vas a tener miedo.

Y nuestro mayor sueño es vivir en seguridad.

I'm here...with H.I.M. ...i adore him...i'm crazy for him!!!

Türelem

Türelmesnek lenni...az egyik legnehezebb dolog a földön. Próbálja az ember, de valósággal beleőrül.

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

Madness

Reading those lines...the heart breaks, the tears falls, memories coming up from the soul...
The only solution is: waiting. Waiting for your only and real friend, for your real partner, you love him more than ever, more than everything. You want to give him your soul, your heart, your life...just like before...but now more seriously. The most seriously.
But you see that girl. Perfect. You're not jealous of her, you can't be...You did this mistake. Now you regret it so much. And now you're broken...your heart is broken...your life is broken. Your life is uncertain.
Waiting...waiting...because you can't want everything. You shouldn't want...But it's so difficult...



I'm alone
can't wait until I feel your rain
so unreal
can't find another place of your rain
I believe
I still believe in your warm rain
I'm alone
can't sleep until I feel your rain
/Guano Apes/

Feeling lonely...

Amikor tudatosul benned, hogy csak futsz a problémáid elől...Próbálsz boldog lenni, de valamiért nem megy. De miért? Fogalmad sincs. Kutatsz magadban, a legkisebb dolgokat is kielemzed magadban, de a legfontosabb valahogy mindig kimarad...mindig elsuhansz felette. Egy év...egy hosszú év...végtelenül hosszú...tapasztalatok, fájdalmak, örömök és még nagyobb fájdalmak. Ennyi egy év! De ott a változás, ami mindenkit elér. Keressük a helyünket, nem találjuk. Áltatjuk magunkat, hogy igen, megtaláltam magam és a dolgom a világban. De valami hiányzik. A kérdés, hogy mi? Az idő majd megmondja...

Ennyit első bejegyzésnek.

Üdvözlet Mindenkinek!