Ákos

Kb. fél órája értem haza Ákos koncertről. Utoljára és elsőre a SZIN-en voltam Ákos koncerten.
Körülöttem több száz ember, totál le vagyok törve, hallgatom a zenét, amit beraktak, hogy legyen vmi. Zongora...csak zongora. Az egyik legmegnyugtatóbb hangszer.
A reflektorok kialszanak és felcsendül az ének. Megrázkódom a hidegtől, amit a hang okozott bennem. Kezdek feloldódni. Gyönyörű fények, egyszerű színpadkép, fantasztikus hangosítás, fantasztikus zenekar és az egyik legjobb énekes hazánkban. Az egyetlen furcsa az volt, hogy ahhoz képest, hogy milyen gyönyörűen énekel magyarul, annál kevésbé tud szépen beszélni. De lehet, hogy ezt csak a rájátszás hozta ki. Ugyanis végig repkedtek a poénok, anekdoták.
A koncert végére már semmi bajom nem volt. Boldog voltam. Előjött a rengeteg emlék, amikre Ákos számain keresztül emlékszem. Az egyik, amikor stúdiós táborban, a fogadott kisöcsém (nálam jóval idősebb) gitározta és énekelte nekem a Keresd meg a lányt c. számot. Kint a szabadban, a gyönyörű kék ég alatt, pokrócon ülve, én pedig bámultam őt és csodáltam, hogy milyen ügyesen gitározik, pedig azóta már tudom, hogy nem a nehéz dalok közé tartozik ez szám. De akkor nekem a világot jelentette.
És most itt vagyok...Ákost hallgatok, felelevenítem az elmúlt több, mint 3 órát és gondolkodom. Le echo de menos mucho. Quisiera estar con Él. Charlar y reir con Él toda la noche...