mert halni kell...

Éberen
Nézem az órám
Számlapját,
Én
Pontosan tízezer éve várok rád.

Döbbenten áll meg a percmutató,
Óra sem múlhat többé el,
Reszket az Idő a tornyok felett,
Ártatlan vágyam
Még ünnepel.

Nézd
Ez megint egy kis halál,
Hát miért ne élhetnéd túl?
A régi dal másra vár,
Gyönyörű lettél és új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?
/Ákos/

Először csak kis részek halnak meg szép sorban, és a végére meg kiderül, hogy majdnem teljesen meghaltál? Vagy először meghal egy nagy rész és utána annak mindig a fele? Vajon hogyan hal meg az emberi lelék? Mi őli meg azt? Talán a bizonytalanság? Lehet. Hogy egyik percben ezt, a másik azt mondják neki? Lehet. Vagy talán a bűntudat őrli fel teljesen? Lehet. Vagy a féltékenység? Lehet. Vagy a vágy? Lehet. Vagy a fájdalom? Lehet. Lehet, lehet, lehet... De talán leginkább a szerelem. Az leg ellentétesebb dolog ebben a furcsa világban. Egyszerre adhatja a legnagyobb boldogságot és a legnagyobb fájdalmat is. De miért van ebben az egész Földnek nevezett dologban ekkora ellentét? Ekkora ellentétek? Mert ellentétekből áll. De valószínűleg azért, hogy fent tudjon maradni. Mint ahogy Istennek is szüksége volt Luciferre, hogy megmaradjon az egyensúly. De mi embernek nevezett lények, akik a legokosabbnak tartjuk magunkat, miért nem találjuk meg soha az egyensúlyt? Miért élünk ennyire ellentétesen?
Lehet egyensúly az életünkben? Talán. Megtalálhatjuk az örök boldogságot? Talán. Szerethetünk igazán? Talán. Szerethetünk valakit életünk végéig? Talán. A halál megoldás lehet erre? Talán...