Hát, az utóbbi időben kb az történt, hogy megpróbáltam segíteni a körülöttem lévőknek, tanácsot adni, amit persze nem kell senkinek megfogadni. Vagy csak meghallgattam őket. Kinek mire van szüksége. És imádom ezt csinálni, mert én magam is tanulok belőle. Bár az biztos, hogy a legnehezebb amikor olyan embernek segítesz, akit mindennél jobban szeretsz. De épp ezért fogok neki segíteni, amiben csak tudok és amikor csak tudok. Számíthat rám és vigyázni akarok rá. Persze csak addig, amíg tudok. Addig a pontig, ami persze nem az időt jelenti. De nem akarom, hogy azt higgye ezért én várok vmit. Mert nem. De azt is tudom hogy én is számíthatok rá, hogyha bajom van.
Úgyhogy most ilyen filozofikusak a napjaim. Imádom az embereket, akik körülvesznek. Imádom a második családomat, akikkel egy fantasztikus estét töltöttem el tegnap.
Bugymó!
Genya
Genyácska
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése