És ami még kimaradt. Nincs hangom. Vagyis beteg a hangom. Pedig ilyenkor az egyetlen dolog, ami segít, ha éneklek. De most azt sem lehet, ha nem akarom, hogy utána soha többé ne legyen. De nincs annál nehezebb dolog, mint hogy nem dúdol az ember, amikor kényszere van rá. Leaglább ez meglenne most. De ez sincs.
És nem szabadna ennyit gondolkodnom. Egész nap csak jár az agyam és nem tudok magammal mit kezdeni. Semmitől nem lesz jobb. Az olvasás nem köt le, a net még kevésbé, még a zene sem. Pedig az mindig segített. De most az sem. De akkor mi? Mitől lesz jobb egy picit?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése