örvény

Kavarog és örvénylik a fejben a millió gondolat. Egyik ütközik a másikkal, harcolnak...mint az érzések szívben...Szeretném, ha kitépnék és nem lenne többé soha! Soha! Hogy soha ne tudjak bántani mást.
De az élet elől nem lehet elmenekülni, csak egy úton. De annak meg semmi értelme. Nincs értelme futni. Még ha jobb is lenne. Nem lehet. Pedig futnék. El, a világ végére és soha nem jönnék vissza. Az élet végére.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

/József Attila: Eszmélet részletek/

De nem fogok! Kitartok, még ha belepusztulok is!