2009. január 8., csütörtök
waiting the time...
Az emberek legtöbbször csak elsétálnak a sorsuk mellett. Nem elég bátrak, hogy vállalják. És utána csak sajnálkoznak. Pedig lehetséges, hogy sokkal jobban alakulna az életük, ha nem ostoba szabályokhoz alakítanák, hanem néha mennének a saját fejük után. De a félelem. Miért? Miért kell az életünket ennyire beszabályozni? Miért nem tesszük mindig azt, amit szeretnénk? Kicsit elkapott az Arche szemlélete. Mi sem azt tettük, amit helyesnek gondoltunk. Most mégis nagyon jó. Más ezt miért nem meri megtenni? Megbántás...Félünk tőle. De utána csak nekünk a rosszabb. Befordultam. Sorry.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Fear is only in our minds but it's taking over and over time after time...Mert ilyennek születtünk, szabályok közé és szabályokká váltunk, de szerintem néha elég bátrak vagyunk máshogy cselekedni. Persze képtelenek vagyunk mindig azt tenni, amit éppen kellene vagy ami a boldogságunkért lenne - de az emberek többsége még csak átgondolni sem elég bátor, így maradnak a könyvek, amiket az elég bátrak a kezükbe vesznek és elméletben fellázadnak. Aztán múlnak a napok és megint ugyanazok vagyunk, mert elkap a "világ már csak ilyen és nem tudok rajta változtatni" hangulat és beletörődés. Én nem tudok beletörődni...egyre inkább nem. A saját életem és ha a világ legnagyobb baromságait követem is el már egy hete, ha ez nekem élvezet vagy gazdagabbnak érzem magam tőle, hát miért ne? :) Semmi mástól nem leszek több, csak az élményektől. If today was your last day... Nem tudom, mire céloztál a bejegyzéssel, ha nem is arra, amire én, de valahol ott van a közös pont. Kiss, Pookie. <3 "If I could go back in time, wouldn't change a damn thing in my life, love the dumb things we do when we're young, but the best is yet to come"
Megjegyzés küldése