FEKETEFEHÉR

A "Feketefehér" zenéje Gyuszi gondolata.

Kérdeztem, miről szóljon, Ő meg azt mondta, "Viccelsz, a dugásról, csak szép szavakkal!", uh, arról szól. Sokan átkozzák a felejtést, én áldom. Csak a szamár örül annak, ha lóvá teszik, a többiek meg jobb, ha örülnek, hogy a tudat létezőnek tartja a múltat, és fekete fehérré teszi. A lélekben úgyis örök a jelen, minek legyen folyamatosan a szemünk előtt! Az egymásra találás fiziológiája igen furfangos. Fiatal lány beléd szeret, te csak addigra szereted meg, mire ő már más figyelmére vágyódik. Ez persze kifacsar téged, szolga leszel, ő meg elhagy, mert ettől elveszíted magadból azt a részed, akit egykor megismert. Nem vágja a törvényt; hogy ha olyat mutatok, aminek örül, eltűnök benne, ha annak örül, amit mutatok, még ami hiányzott belőlem, is megszületik benne. Elhúz. Mire végre elfelejted, jelentkezik, hogy mégis rájött, ki vagy neki valójában. Ekkor, ugye, nem akarod, elküldeni a 'csába, mert szereted, mégis elküldöd, hisz' csak még messzebbről találhat rád igazán. Mikor végzősen ráeszmél, hogy elhízik, megöregszik, gyerekeket akar, Jesszusom, egyedül marad, addigra meg már elszalasztott téged, aki a legjobb társ lettél volna a világon. Bele menjek jobban? Olyan leszek, mint Tweek, a South Parkban.:) A lányok?! Arra büszkék, hogy egy férfi soha sem fogja kiismerni őket, de azt nem említik, hogy ők sem magukat. Azt szeretik bennünk, ha szeretjük őket, de olyanok vagyunk, mint amikor nem. Elküldetik magukat, ha el akarnak küldeni, és nélkülünk akarnak megismerni minket. Könyörületet adnak a szeretetünkért. Irányítani akarnak, de azt mondják, legyünk férfiak. Császárt akarnak szolgájukul. Minket gyilkolva próbálják megmenteni magukat, és ellöknek, amikor segítenénk. Magukat bántva minket sorvasztanak el. Náluk, a bezárkózás és a dialógusból kilépés a helyzet abszolút megoldása. Szentségbe bújtatják a gyengeségüket, és égig magasztalnak minket, ha azt akarják, hogy eltűnjünk. Azt mondják, repüljünk előre, s, majd ha ők is megtanultak magasan szárnyalni, utánunk jönnek. Mintha hűtőbe tehetnénk a szerelmet, az egymás nélkül leélt perceket, és örülnünk kellene az elfecsérelt éveknek. Csakis együtt maradhatunk meg egymásnak! Ez épp arról szól, hogy egymást nevelhetjük fel. Csakis együtt tanulhatjuk meg, amit ezzel kapcsolatban kell!

Külön csak megszokjuk a semmit, az pedig nem magasabban szárnyalás, hanem gyávaság. Bár nem mi vagyunk hivatottak helyettük dönteni, főleg nem az egész létük legfontosabb kérdésében, mi szerint ki legyen gyermekeik atyja. Viszont minden erőnkkel hozzá járulhatunk ahhoz, hogy a legtöbb adattal rendelkezhessenek rólunk ehhez a döntéshez. De bevallom, annyira leamortizálta a kedvem ez a káosz, hogy úgy döntöttem, feladom a kepesztést. Majd rájön őkegyelme, hogy kezet mindenütt találhat, de a szívet, ami az együtt leélt élet eleje, nálam hagyta. Megint belelovaltam magam... basszameg. Ez a dal egy üzenet, a rohadék, mocskos, kegyetlen, szemét szerelemnek, hogy érik a pofon, ... csak szép szavakkal.

/Nap/

Az Eleven Hold Feketefehér c. dalának a története. Magáért beszél.