elevenhold

Nem gondoltam volna, hogy még tudom őket hallgatni, anélkül, hogy fájó emlékek bombáznának és több órás gondolkodásra késztetnének. Hát, úgy látszik ez elmúlt. ÉS ez öröm. Nem kell gondolnom rá, még ezek a dalok sem fájnak, az emléke sem, ami csak jó. Szenvedtem sokat, nem kell több. Talán most ez lesz egy kis heppi end rész, talán most ez jobb lesz és szebb. Ennek az időnek egyszerűbbnek kell lennie, hogy ne kelljen mindig fájdalomig gondolkodni, hogy ne kelljen a feladatokba merülni, hogy el lehessen viselni a dolgokat. Pedig mennyire furcsa mindenkinek. De ezek olyan dolgok, amik tele vannak véletlenekkel és szabálytalanokkal. És persze félelemmel, de az mindenhol ott van. Teljesen mindegy. Jó és kész. És annál is jobb.