elég

Átkozott élet, mely elém hozott téged
Hogy attól rabolj, akinek úgy sincs semmije
Pedig tudtam mindig, hogy nem szabad hinni
Semmit senkinek semmikor, és most itt vagyok.

Míg a Te utadon jártam, álmaimat láttam
S ámítottam egyre magamat
Abban hittem, amit várok, s mindaz, amit látok
Megmutatja most az igazat
Már csak gyűlöletet érzek, és megátkozlak Téged
És elátkozom minden szavadat
Málló vakolatú házak, körfolyosók, vágyak
Benneteket hívlak tanúnak.

És most könyörögve kérem, hogy akármelyik isten
Hallgassa meg végül átkomat
És küldjön el egy angyalt, egy halálhozó angyalt
És pusztítsa el végül álmodat.
És nem futhatsz előle, és nem szabadulsz tőle
Átok állja minden utadat
Málló vakolatú házak, körfolyosók, vágyak,
Benneteket hívlak tanúnak.

Igen, megátkozlak Téged, hogy megverjen az élet
És arcodon a bélyeg ott legyen
És hogy akárhol is járjál, iszonyatot lássál
S ne menekülj tőle sohasem.
Igen, megátkozlak Téged, hogy eljöjjenek érted
Harag szava küldjön utadra
Málló vakolatú házak, körfolyosók, vágyak,
Benneteket hívlak tanúnak!

/Fejes-Presser:Jó estét nyár, jó estét szerelem/