az utolsó

valószínűleg nem véglegesen. de egy darabig biztosan. nem tudom milyen lesz most. nem akarok összetörni, mert ő sem akarná. de ki tudja, leszek-e annyira erős? vagy egyszerűen már annyira hozzászoktam az érzéshez, hogy nem lesz semmi rossz érzés? azt hiszem erre most nincs válasz. pár hét múlva kiderül. sokan nem értik. sokan csak engem nem értenek. de mit számít. a legfontosabbak úgyis tudják milyen ez. mert átérzik és nem gondolkodnak rajta. visszaolvasva sok minden van már itt. az utóbbi majdnem egy évem szenvedései és örömei. most már megvan az utam. csak lépnem kell rajta, kitartóan és szorgalmasan, meg nem állva. aztán egyszer talán eljön az a pillanat is, amikor lesz rá lehetőség. lehetőség...jó lenne, csak egy kevés. de majd idővel. most boldog vagyok, bármennyire fáj is. csodás 3 hét, amit soha nem felejtek. és hallgassatok explosions in the sky-t! és yukon! :)