pár

http://www.youtube.com/watch?v=ua0iO-JQwAg
http://www.youtube.com/watch?v=vsnQ8p-BVmQ
http://www.youtube.com/watch?v=DeWsZ2b_pK4
http://www.youtube.com/watch?v=6jU3AimFaz0
http://www.youtube.com/watch?v=QFD2zr6p6xI
http://www.youtube.com/watch?v=sYdCSGPHHS4

FAME

Sok időbe tellett mire rájöttem mire is van szükségem. Változásra, célokra, elhatározásokra és tettekre. Majdnem egy évig csak tengődtem a világban. Ám most úgy érzem megtaláltam az utam. A heti program: suli, énekóra, spanyolóra, színészmesterségóra, jazzbalett, munka...amik nem hetekhez kötöttek, de vannak/lesznek: lemezfelvétel, fellépések zenekarral (lesznek fúvósok is, ha minden igaz, imádni fogom őket :) ), szakdolgozat, izgulás a felvételi miatt. Eldöntöttem. Nem bírom tovább ezt csinálni. Színésznő akarok lenni. Tudni akarom milyen, amikor korán reggeltől hajnalig dolgozom a színházban és csak azzal foglalkozom. Gyorsan megcsinálom a diplomát, mellette készülök, megkeresem a különórák árát, bulizgatok, a könyvtár lesz a második otthonom, de vannak dolgok, amikért fel kell adni dolgokat. És az álmok a leginkább ilyenek. Feladni és megváltoztatni dolgokat az elérésükhöz. Soha meg nem elégedni azzal ami van. Fejlődni, tanulni, gyakorolni. És mindezt úgy, hogy mindvégig szétfeszít az óriási energia. És nem csak a férfiakra igaz, hogy no women, no cry: no men, no cry - szintúgy igaz. És persze a változás. Belsőleg is és akár külsőleg is. Nálam külsőleg is. Vissza az eredihez. Szőke tincsek újra. Bár sok idő és sok kényelmetlen pillanat, de nem számít. Tisztulás. Mind lelkileg, mind testileg. Nincs nikotin. Max. heti egy szál, vagy bulin több. Inkább eszem és majd letáncolom a felesleget, ami mások szerint nincs. Csak ha az ember színpadon akar lenni, akkor sajnos még most sem mindegy hogyan néz ki. Szóval testileg normálisabb alak és erősebb test, hogy bírja a lelki próbákat, amikből lesz bőven. És hit. Magunkban és a tetteink helyességében.
És még egy: "life is too short, or too long, to allow yourself living it so badly" (Paulo Coelho)

.

Egy próba-egy kibukás. De nem baj. Gyakorolni kell. Muszáj, ha versenyben akarok maradni. Ma ez lesz. Még beteg vagyok, de nem érdekel. Gyakorlok még, pedig egész nap énekeltem. De muszáj. Nem fog elmenni a hangom, mert azért vigyázok rá. De csinálom. Több energiával, több beleszarással. Magamnak csinálom, nem a hülye vezetőségnek, akik amúgy szarnak bele, hogy te magad hogyan fejlődsz és mennyire. Csak csináld, hogy legyen pénz. Nem baj, ha évekig ugyanúgy tudod megcsinálni. Nem baj. Az elég. Csak mégsem. Mert utána nem lehet kitörni a csapdából. Úgyhogy beleszarok. Magasról. Betelt a pohár. Nem görcsölök. Leszarom, hogy van, akinek ki van nyalva a segge a semmiért. Az enyémet nem kell. Nem kell biztatás sem. Megcsinálom magam. Ha beledöglök is.

elevenhold

Nem gondoltam volna, hogy még tudom őket hallgatni, anélkül, hogy fájó emlékek bombáznának és több órás gondolkodásra késztetnének. Hát, úgy látszik ez elmúlt. ÉS ez öröm. Nem kell gondolnom rá, még ezek a dalok sem fájnak, az emléke sem, ami csak jó. Szenvedtem sokat, nem kell több. Talán most ez lesz egy kis heppi end rész, talán most ez jobb lesz és szebb. Ennek az időnek egyszerűbbnek kell lennie, hogy ne kelljen mindig fájdalomig gondolkodni, hogy ne kelljen a feladatokba merülni, hogy el lehessen viselni a dolgokat. Pedig mennyire furcsa mindenkinek. De ezek olyan dolgok, amik tele vannak véletlenekkel és szabálytalanokkal. És persze félelemmel, de az mindenhol ott van. Teljesen mindegy. Jó és kész. És annál is jobb.

the show must go on...again...

...but my smile still stays on...una línea...es siempre verdad...mi corazón se rompe...siempre la misma situación, la misma impresión...quiero querer alguien y no puedo...sólo como amigo...?y después qué? celosía...enfado...dolor...quedarme solo...vivir con mis miedos...y el mundo no ve esto...

"Angel"

Mikor először volt szó spanyolon a spanyol filmekről és elsősorban Almodóvarról, már akkor megbeszéltük, hogy félelmetes filmjei vannak. És tényleg. Ahogy egyre több filmjét látom, egyre inkább bebizonyosodik. De ez valójában talán az összes spanyol filmre igaz. Nincsenek hétköznapi témák, fantasztikus szövegkönyv, fantasztikus rendezés, fantasztikus színészek...Nincs világvége és nincsenek közhelyes dolgok. Csakis egyének, valamiben különleges egyének. Rossz nevelés. Egy olyan országban, ahol az egyháznak óriási szerepe van. És ahol szintén elkövethetnek hibát. A lényeg, hogy hatott. Nagyon.

alkotói válság

Igen, alkotói válság...vagy csak túlságosan magasak az elvárásaim...vagy Hodunak volt igaza, akkor...tükör...az kell most nekem...hogy valaki tükröt tartson nekem a színpadon. Anikó is ezt mondta...akkor tökéletes egy produkció, ha kívülről annak látom...ha máshogy nem megy, hát tükörrel. De erre is miért most kell rájöjjek?! Nem ért volna rá kicsivel később?! Vagy a legmélyebbről lehet a legmagasabbra jutni? Akkor most már kezdődhet a felfele menetelés, ugyanis már mindenben elvesztettem a hitem, amiben eddig volt. Az életem kezd összeomlani a fejem fölött és nem bírom megtartani. Vagy csak nem próbálom elég erősen tartani...de lehet jobb, ha most összeomlik, hogy aztán újra lehessen kezdeni az egészet. Na igen...alkotói válság. A legviccesebb, hogy erre egy olyan emberen keresztül kellett rájönnöm, akiről soha nem hittem volna, hogy fogom tisztelni. Benne dúl az energia és félelmetesen, hogy mennyire okosan csinálja, amit csinál. Egy bizonyos szinten nem olyan, akire egyből odafigyel, mert akkora tehetség. Ami megragadó az a sugárzó energia. Ami sosem látszik elfogyni. Én is ilyen voltam. Most miért nem? Miért nem megy semmi? Miért nincs meg az a kitartás, ami korábban ezerszeresen megvolt. Mi fogja meghozni azt a húzóerőt, ami segít ezt visszaszerezni? Magamban kellene keresni, vagy másban? Bár másban túlságosan egyszerű lenne. De talán rajtam is lendítene egyet. De nem akarok erre várni. Úgyhogy addig is:

"Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"

Na és még ez, a tisztelet tárgya:

http://www.youtube.com/watch?v=_gFb9qM_waI