beszámoló - második felvonás

2009. október 2.
Ezen a napon átmentünk Londonba, mert úgy döntöttünk, hogy 3 nap nem lesz elég és még egyet rászántunk. A vonatot olcsón megúsztuk, ugyanis lehet venni napijegyet, ami Basingstoke és London között érvényes, oda-vissza, valamint érvényes volt egész napra Londonban az összes metróra, ami a belvárosban közlekedik. Ez összesen 6 metróvonal. Vagyis mindenhova el lehet jutni vele. Megérkeztünk a Waterloo állomásra, ittunk egy kávét, kinéztük a metrót és irány várost nézni. Az első úticél a Parlament és környéke. Ahogy feljöttünk a metrómegállóból, az első látvány a Big Ben tornya volt. Igazából nem olyan nagy, mint ahogy az ember a filmek és képek alapján elképzeli. Alapterületre nagy, magasságra kevés. Vagyis inkább egy monstrum. De szép, nagyon. És amint a képen is látszik, és fog majd még a többin is, az egyik szárnyat éppen restaurálják.


Ezután még bámészkodtunk a hídon, csodáltuk a London Eye-t és próbáltuk kitalálni, hogy folyamatosan mozog-e. És igen. Majd körbenéztük a Parlamentet és a Westminster apátságot. Szépek nagyon, de nem olyan nagy szám egyik sem. Valószínűleg nagyobb élmény lett volna, ha bemegyünk bármelyikbe is, főleg a Westminsterbe, de sajnos túlságosan drága volt a belépő. Ezután elsétáltunk a Downing Street-en, nézelődtünk, már amennyit lehetett a tömegtől és sodrásától. Láttunk tüntetőket, akik Guinea-ért mondták a beszédeiket. Majd átsétáltunk egy kapun és kijutottunk egy kővel leszórt nagy térszerű helyre, ahol sztem lovas felvonulások szoktak lenni, mert enyhén paciszag volt. Meg ott láttunk egy ifjú párt fotózkodni. Édesek voltak. :)
Ezután kijukadtunk a Szt. James parkban. Mivel sütött a nap, az összes ember kint üldögélt és fetrengett, kiélvezve a pár napot eső nélkül. Ez a park is tele van mindennel: mókus, lúd, kacsa, meg az elmaradhatatlan galambok persze. Íme egy kép:

Majd elindultunk a Trafalgar felé. Útközben összefutottunk magyarokkal, ők is mosolyogtak, amikor tudatosult bennük, meg én is. A tesómék persze nem vették őket észre, ők csak az épületeket figyelték. Mint általában. De ez van, ha építészekkel utazik az ember. :D A Taraflgar nagyon jó hely, kellemes üldögélni, tele volt emberrel (ami szintén a napnak köszönhető), az oroszlánok óriásiak és volt egy csoport kedves fiú, akik megkérték a Petikét, hogy fotózza le őket. Persze nekem is kellett róluk kép. :D Íme:

Sajna nem tudtam kitalálni milyen nyelven beszélnek, de vmi szlávra tippeltem akkor...azt hiszem. :D
Ezután jött a British Museum.


Meglepődtünk, hogy nem kellett belépőt fizetni. Csak az időszakos kiállításra, ami most Moctezuma néven futott. Tehát érdemes lett volna megnézni, de sajnos belépőkre már nem akartunk pénzt kiadni, mert akkor az utolsó napokban nem tudtunk volna sehova menni kb. :D A durva, hogy még így sem tudtuk végignézni. Vagyis óriási. Kezdődött az egész az óriási egyiptomi kőszobrokkal, valamint az asszír szobrokkal. Itt mér nem nagyon fotóztunk, mert ezt látni kell. Semmilyen kép nem tudja visszaadni azt az élményt, hogy odaállsz egy fáraó szobra elé, az lenéz rád, és felfogod, hogy nem hogy magasabb jóval mint te, de még átkarolni sem tudnád. És ugye ezek még a kisebb szobrok. Mi lehet Egyiptomban?! Mármint azokon a helyeken, ahol azért még meghagytak dolgokat...Mondjuk ez egy pici szobor, de gyönyörű: arany fülbevaló és orrkarika a cicának, vmint a "nyakék" ezüstből van. A szobor pedig rézből.


Majd jött jóval később Kleopátra. Igazából a múmiáján elég más fej van neki rajzolva, mint amit a filmekben és mesékben "készítenek" neki. Itt teljesen római feje van, köze nincs a keleti szépséghez. De zt már sosem tudjuk meg. :)


És jöttek a görögök, a rómaiak, középkor, megnéztük a dél-amerikai részt, az afrikai részt és a végén kilyukadtunk a volt királyi könyvtárhoz. Hát ha egyiptomi kiállítástól el voltam ájulva, itt mint a játszótéren rohangáltam egyik vitrintől a másikig, csodálva a könyveket. Majd miután kijátszottam magam, elindultunk a Buckingham-hez. Ekkorra már eléggé hideg volt, fáztunk és még vagy egy órát kellett várni a Julcsira, ebből fél órát késett. :D


Amúgy a Buckingham-nél is az volt, hoyg nagyobbnak képzeltük. Szép, tényleg az, meg hangulatos volt előtte üldögélni, meg a Viktória szobornál, de többet vártunk tőle. A királynő amúgy otthon volt és pont azt beszéltük, hogy mivel hideg volt, igazán behívhatott volna minket egy jó teára, vagy vmire. :D Ami még vicces volt, hogy ott volt egy minimum 30 lányból álló csoport, akik egy idő után már idegesítően vihogtak, de jó volt nézni őket, ahogy teszik magukat mindenkinek, dobálják a hajukat, fotózkodnak, és megmosolyogják a két punk fiúkát. Bár őket nem lehetett nem megmosolyogni vagy épp ki nem röhögni. :D Az egyik platinaszőke volt, a másiknak meg zöld hajacskája. Vhol 20 alatt lehettek és azzal szórakoztak, hogy az egyik beállt a palota elé, letolta a gatyáját, jól bemutatott, és segges-Buckinhgam palotás fotókat csináltak, természetesen telefonnal, mert az úgy menő. Közben elszívtak pár cigit, ami inkább tűnt joint-nak. :D
Majd lassan megérkeztek Julcsiék, én halálra fagytam, és elindultunk hazafele. A Victoria fele mentünk, mert az volt a legközelebb. Közben leesett, hogy közeledünk az Apollo Victoria színház felé, de nem tudtam pontosan hol is van. Majd befordultunk a metrómegálló és buszamegálló felé és megláttam. Nem tudom már, hoyg tátva maradt-e a szám, de vmi hasonlót kell elképzelni. Ott volt a színház, nem olyan színházi kinézettel, mint amilyenek itthon a színházak. Egy betonépület, viszont a bejárat fölött kivilágítva a Wicked logó vagy nem tudom mi. Egy kicsikét nagy volt,csak aztán futottunk is tovább. De sikerült egy egész jó képet csinálni két double-decker között, amik ott kanyarogtak, ahol én fotózni próbáltam. :D


Egy kis metró, vissza a Parlamenthez, nézni az esti Londont. Hát, beszéljenek inkább a képek. Beszédesebbek.


Hát, ezután elindultunk haza. Közben még volt egy vicces jelenet: sétálunk át a hídon, elmegyünk egy bazárt áruló bácsi mellett, meg egy hotdogos mellett. Jó illatok terjengtek. Majd úgy döntöttünk visszafordulunk és veszünk tőlük forró kutyát éhséget csillapítani. Igen ám, de egyszer csak felént futottak a kis kocsijukkal, mi meg néztünk, hoyg most mi van, mire felbukkant egy rendőrautó. Áh, hogy illegális a dolog. A rendőr kiszállt röhögve, majd jól meg*aszta őket. :D De vicces volt látni, ahogy futkároznak a hídon hotdogos kocsival,ó. Természetesen a bácsika is elkezdte összepakolni a cuccát, teljesen esélytelenül, mert azt, ami ott ki volt rakva, legalább 2 óra összepakolni. Azt nem tudom, hoyg ő megúszta-e, de hogy a másik banda nem, az tuti. :)
Aztán jött a vonatozás, vacsi, beszámoló, beszélgetés a srácokkal, fürdés és alvás. Kb. 10 órát meneteltünk egyfolytában ezen a napon. Nem volt egyszerű. :)